A Nap sugarai, fényorgonaként pásztázzák a Földet,
melegükkel rügyet bontanak, s apró csészelevélkéket.
Szirmok nyílnak, ezernyi szín és tízannyi árnyalat,
szorgalmas bogarak számolják bennük a bibeszálakat.
Karnevál ez, tavaszi gála, színekre, illatokra komponálva,
bogarak zöngése, tánca, ritmusát adja rügyek pattanása.
Az apró levélkéket, szirmokat fénynyaláb is felkéri táncra,
egymást ölelve hajladoznak, ahogy a szél fuvolázza.
Kismama a Tavasz, bölcsőt ringat, a virág újszülött benne,
Megrészegült madarak adják tudtára tojás van a fészkekben.
fölpezsdült az élet, a hamvadó parázs újra lángra lobbant,
Nem csak virágok nyílnak, most mindenkit szerelemre hívnak.
Alkotott a Tavasz, erdőre, mezőre, az emberi létre,
mint legértékesebb virág kivirulnak a Nők, az emberiség éke.
csokor virág a kézben, szerelmes dalok, bókok szólnak az éjben,
a Tavasz színe, illata, mint gyújtóelegy lángra lobban a vérben.
1 hozzászólás
kompon állok, gratulálok!