II.RÉSZ
1.nap
Napóleon új gazdájával megérkezett Alaszkába. Már olvadni kezdett a hó. A hegyek között néha medve üvöltés hallatszott.
Dániel még aznap elkezdte a kutya kiképzését. Kis kunyhójában felvett egy fadarabot és ütni kezdte Napóleont.
– A medve elleni harcban ki kell állnod az ütéseket! 'Stand and fight, Napóleon!' – mondja a kölyöknek Dániel. S tovább ütötte. A kiskutya minden ütés után talpra állt, de az ötödiknél nem bírta tovább. Az öreg abba hagyta a verést. Elővette régi puskályát, s megfogdta a kutyát. A fegyver mellé tartotta. Lőtt egyet. Napóleon ijedten akart kiugrani az ember kezéből.
– Tűrd a puska hangját!
Újra megfogdta Napóleont, a puska mellé tartotta. Lőtt egyet. Napóleon ismét megijedt, de Dániel erősen fogta, nem tudott kiugrani kezéből.A férfi újból lőtt…1-et…2-t…3-at…
A 4.-nél A kölyökkutya már nem ellenkezett. Nem akart kiugrani az öreg kezéből. Letette a földre Dániel a kutyát. S újból lőtt. Napóleon most már tűrte a puskalövést.
S vége volt az első napnak.
2.nap
Napóleon nagyon éhes volt. De ami a táljába volt, rettentő szaga elriasztotta. A tálban vagy 20 kisebb darab hús, rémisztő szaggal. Medvehús az.
– A medvehús az idősebb kutyákat is messziről riassza. – mondja a vadász, s egy db húst kezébe fog. Másik kezébe pedig a fiatal kölyköt. – Edd meg, Napóleon! 'Eat, Napó'!
S szája felé tartja a húst. De a kölyök 2 mellső mancsával ellenkezik. Száját erősen csukja be. 10 perc próbálkozás után, Dániel elengedi a kutyát. – Ha nem eszel, az a te bajod lesz!
Egész napot várt rá, hogy egyen a kutyája. De Napóleon csak feküdt a földön. Az öreg medvevadász visszaemlékezik egyik régi, legjobb kutyájára és nagyapjára. Emlékezik rá, hogy mennyire védte nagyapjától a kutyust, s hogyan ette végül meg a kiskutya a medvehúst. Belerúgott egyet a tálba. A dolog most nem vált be.
Így telt a 2. nap.
3.nap
Másnap reggel a medvehús eltűnt. A kutya ette meg. Szóval még is bevált, ami az ősével is történt. Hasonlít is arra a hűséges kutyára, Napóleon.
De már csak egy utolsó kiképzést kap Dánieltől: a vízalatti és a vízen való úszást.
Dánielnek volt egy régi medencéje, amiben nagyapja tanította kutyáit ki. Most neki is jól jött. A medencébe medvehúsokat tett, s egy kis vizet. Beletett egy nagyobb fadarabot, ahol Napóleon megeheti a medvehúst. A kiskutya az orrát a vízbe dugta, úgy kereste az ételt. Mikor megtalálta a fadarabra felugrott és megette. Dániel mindegyik percben vizet öntött a medencébe, míg majdnem megtelt. Napóleon úszott, ahogy csak tudott. Majd lemerült, de nem bírta sokáig. 3-szor próbálkozott, s 3-jára sikerült neki a medvehúst megtalálni a víz alatt. Sikerült neki lélegzetét visszatartania.
Így fejeződött be az utolsó kiképzése Napóleonnak.