ritkán alszik megvetett ágyon
(az élet vándora)
ritkán akszik megvetett ágyon
a vándor
ott ahol az ég összeér a földdel
értéket sejtő fénye csal
útja arra tart
ritka a szó
magával beszél csak
ha felhő suhan át
ha elönti egy-egy gondolathullám
széltől csiszolt homlokát
saját hiánya hatja
árkon bokron át
háta mögött egy szellemi sikátor
még érzi a korom és füst szagát
mint felhő
soha meg nem áll
mert még nem este ki magát
látomások gyötrik
egy szebb jövő felé
egy-két régi érzés
könnyezi szemét
belopja magát
simogatja arcát
a múlt integet felé
hazavárja megtisztult fiát
magányos csepp
(vándor csepp)
leesett egy esőcsepp
a többi fent figyelt
mi lesz
mit használ
kinek
figyeleztették
magad ne indulj el
mit ér egy esőcsepp
egy magányos tett
a kilátástalanság tőle
csak szomjasabb lesz
de bántotta a szárazság ott lent
jelet akart hozni
jelet
hogy léteznek még érdemes percek
létezik tartalmas élet
hogy esni fog
mindig is esett
csak hinni kell
lent
megértették a jelet
hogy hírnököt küldött az ég
az arcokon újra csillog a remény
esni fog még
egy lépés
( lépés a csend felé)
egy lépés ég és föld között
egy lépés a csend felé
ha szomj gyötör inni ad
elbújtat ha magadtól rohansz
a gyűlölet szájkosarat kap
a majdnem kimondtt átok
imába fullad
mindenki benyithat hozzá
mindenkit szeret
halk hangja gyógyszer
a sebek maguktól múlnak el
sima tenger kékje
napfürdő
holdtükör
célt keres sok
eltévedt életnek
hagyd az észt pihenni
dolgozott sokat
mit elszalasztott
megtalálja azt
messze benne
egy ősi hullámzás
az idő kezdete
a béke katedrálisában
gyónj meg a csendnek
15 hozzászólás
Kedves sailor!
Kiváló verseidet szeretettel és köszönöm, hogy olvashattam. Nagyon nehéz volt választanom, hogy mely sorokat idézzem.
Talán:
“ritka a szó
magával beszél csak
ha felhő suhan át
ha elönti egy-egy gondolathullám
széltől csiszolt homlokát”
“hogy léteznek még érdemes percek
létezik tartalmas élet
hogy esni fog
mindig is esett
csak hinni kell”
“mindenki benyithat hozzá
mindenkit szeret
halk hangja gyógyszer
a sebek maguktól múlnak el”
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Írod:”Nagyon nehéz volt választanom, hogy mely sorokat idézzem.”
A lényeget találtad meg bennük!
Örültem jöttödnek!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod
Kedves Sailor,
Sok gyönyörű verset olvastam Tőled de ez felülmúlja mindet,költészeted remekműve.
Mély,katartikus, eszményi szépség, örökérvényű mondanivalóval és tanitásokkal.
Hol volt hol nem volt-igy kezdődnek a mesék es igy kezdődik a te /mindannyiunk története is elindulunk oda ahova vágyni érdemes es kutatjuk az álmainkat. Minden amit teszünk az úton maradt vándor mozdulata. Tapasztalatokat gyűjtünk mert csak azokon kereszül fejlődhetünk,érhetünk meg, a boldogságot keressük,mindenki más úton,másféleképpen.
Versed főszereplője a magányos vándor, felfedező,lázadó és harcos.
A vándor mint az ember egyik archetipusa jelenik meg mint. pl Dante, Odüsszeusz Robincon Cruseo, Don Quijote és sorolhatnám. A szabadságvágy hajtja, ezáltal ismeri meg a világot és önmagát. A felfedezés során szerzett tapasztalatot egy jobb és hitelesebb élet reményében beépíti mindennapjaiba.és ezáltal remél beteljesülést.Lételeme a függetlenség, igazi magányos farkas, folyamatos nyugtalanság, sóvárgás jellemzi.Ritkán alszik megvetett ágyba siet oda “ahol az ég összeér a földdel értéket sejtő fénye csalja.Cserzett arcán olykor átsuhan egy -egy gondolathullám , tudatában van zarándoklétének csapdájával is, hogy könnyen céltalanná válhat a vándorlása, elidegenedhet a társadalomtól.Mégis hajtja a becsvágy.és a szerzett önállóságot és egyéniségét kifejezi a világ számára is.
A célja hogy minél teljesebb,változatosabb,szinesebb életet éljen és mindent megismerjen ami belefér rendelt idejébe.
Legnagyobb félelme az hogy csapdába ejtik, belső ürességet él meg.
Zűrzavaros társadalomba,rabszolgaként képtelen volna létezni,ott csak a pusztulást érzi és menekül a szűk szellemi sikátorból ahol fojtogatja a füst,belepi a korom.
Gyönyörűszép hasonlatba fejezed ki vándorlásának okát: “mint felhő/soha meg nem áll/mert még nem este ki magát /látomások gyötrik/egy szebb jövő felé.A honvágy gyakran marcangolja,érzéseket simogat rá ilyenkor gyötrődik és kétségbe vonja az út értelmét.
A második vers a legmeghatóbb számomra:”a magányos csepp—vándorcsepp”leesik.
Ő a legbátrabb, legvakmerőbb mindegyik közül meg szeretné mutatni a többieknek akik figyelmeztetik a veszélyre,hogy “hogy léteznek még érdemes percek/létezik tartalmas élet/hogy esni fog/mindig is esett /csak hinni kell-messiási attitüd ez.
Annyi hit, remény, szeretet és buzditás van benne hogy méltán szállóigévé lehetne-magammal viszem:)
Lent a Földön megértették a jelet és hinni kezdtek.A misszió nem volt hiábavaló.
A trilógia harmadik része a csend misztériumának gyönyörűszép ábrázolása. Eszményi magasságokba emeli a verset
A csend ünnepet teremt bennünk.
Egy lépést kell tegyünk felé ami belső rendrakás, körülnéző megállás a nagy rohanásban, erőgyűjtés a visszapillantásra, meg hogy el tudjuk viselni a látottakat. A csend ünnepet teremt bennünk. Lényege a megmerítkezés egy csodában. Csend kell hozzá, nagy csend, a magunkba szállás csendje, az áhítaté.Mindenki benyithat hozzá, mindig segit, szomjat olt, válaszokat ad,átölel még akkor is ha önmagunk elöl menekülünk.az átkot áldássá …imává szeliditi.
“mindenkit szeret/halk hangja gyógyszer/a sebek maguktól múlnak el/sima tenger kékje/napfürdő/holdtükör/célt keres sok
eltévedt életnek.” Szent igéret ez..iránytű merre menjünk-
Húsvéti üzenetnek is beillik a zárósor: “a béke katedrálisában/gyónj meg a csendnek”.
Lenyűgöztél!!!!
Mély elismeréssel és szeretetettel gratulálok.
Szeretettel:
M.
Kedves Napfény!
Köszönom szépen,hogy olvastad!
Értö hozzászólásod nagyon meghatott!
Igazán jól esett,hogy ennyire átmentek a gondolatok és viszhangra találtak!
Nagyon jól látod:” a boldogságot keressük,mindenki más úton,másféleképpen.”
Igen!Más más utakat választunk a célunkhoz,kisebb nagyobb sikerrel!
Az lenne,akkor lenne sikeres ´az út´ha következetesen haladnánk rajta,de ha észevenénk,hogy nem jó úton járunk,merni kell irányt váltani!
Soha nem késö!
Írod:”Versed főszereplője a magányos vándor, felfedező,lázadó és harcos.”
Igen;aki nem elégszik meg sokszor az ´adottal´,´kapottal!´Szebbet akar,jobbrol álmodik és különösen tesz is érte!Sokszor feláldozza a kényelmét,eltür viszontagságokat a célért!
“Zűrzavaros társadalomba,rabszolgaként képtelen volna létezni,ott csak a pusztulást érzi és menekül a szűk szellemi sikátorból ahol fojtogatja a füst,belepi a korom.”
Mindent megtesz,hogy ilyen környezetböl kiszabadujon!
A másodiknál a ´magányos cseppnél:”Ő a legbátrabb, legvakmerőbb mindegyik közül meg szeretné mutatni a többieknek akik figyelmeztetik a veszélyre,hogy ?hogy léteznek még érdemes percek/létezik tartalmas élet/”
Igen!Bizonyos önfejüség,elszántság,belátas és különösen segítökészség
ami hajt egyeseket,hogy segitsenek másokon,mégha azt sokan nemis
helyeslik,kivihetetlennek látják,söt hiábavalónak.Önzetlen tettek nelkül kihül
a megértés,szeretet!
A harmadiknál csoda jól látod:”Egy lépést kell tegyünk felé ami belső rendrakás, körülnéző megállás a nagy rohanásban, erőgyűjtés a visszapillantásra, meg hogy el tudjuk viselni a látottakat. A csend ünnepet teremt bennünk. ”
Semmi nem tud többet mondani,mint a csend ha hagyjuk,beszélni!
Olyankor kIkapcsolunK minden érdeket,kibeszélést és hagyjuk,hogy a tiszta
igazság szóljon hozzánk!
Köszönöm szépen csodaszép értékes és értékelt hozzászólásodat!
Igazán örültem jöttödnek!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Már a versed kezdete is ütös.
“ritkán alszik megvetett ágyon
a vándor”
Bizony egy átlag ember el se tudja képzelni, milyen lehet nem egy házban/lakásban, kényelmes ágyban aludni, itt a szálloda, szállás se merül fel. A vers további soraiból úgy tűnik, hogy menekül a vándor, ahogy megfogalmazod a szellemi sikátor elől. Látomása egy szebb jövőt vetít elé. A múltbeli emlék nyilván kedves, mert a könnyein át is simogatják arcát. Döbbenetes az utols mondat “hazavárja megtisztult fiát”. Nekem ennek kapcsán a tékozló fiú története jutott eszembe. Az atya – kérésére – kiadta a jussát – ami még meg se illette volna – de tudta, hogy nehéz élet vár rá a világban, ezért hazavárta, s mikor megjött, nagy ünnepséget tartott a tiszteletére. Igen, egy igazi szülő mindig annak örül, ha a tékozló haza érkezik.
“mit ér egy esőcsepp
egy magányos tett
a kilátástalanság tőle
csak szomjasabb lesz”
Cseppekből áll össze a tenger. Az egy csepp valóban nem sokat ér, de jelként reményt hozhat.
“léteznek még érdemes percek
létezik tartalmas élet”
És lám elérte a célját, mert
“az arcokon újra csillog a remény
esni fog még”
Nagyon szép gondolat:
“a majdnem kimondott átok
imába fullad”
Ennek hatásáról szólnak a további soraid, szeretet, gyógyulás, életcél.
Van, hogy nem fontos gondolkodni, inkább hagyni kell, hogy a csendben békére leljünk.
Rendkívül sokszínű, elgondolkodtató soraidhoz sok szeretettel gratulálok.
Sok szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Fejtegetéseid a vándorról nagyon találóak:
“Bizony egy átlag ember el se tudja képzelni, milyen lehet nem egy házban/lakásban, kényelmes ágyban aludni, itt a szálloda, szállás se merül fel. “Igen,nehéz elképzelni annak,aki nem volt olyan körülmények között!
Azt is jól látod:”Cseppekből áll össze a tenger. Az egy csepp valóban nem sokat ér, de jelként reményt hozhat.”
Jártál már a tengernél? Ott látszik meg igazán mit is jelent egy esöcsepp!
Örülök,hogy így látid:”?a majdnem kimondott átok
imába fullad?
Ennek hatásáról szólnak a további soraid, szeretet, gyógyulás, életcél.”
Köszönöm szépen értö hozzászólásodat!
Örültem jöttödnek!
Sok szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Szia!
És ezzel tetted fel az i-re a pontot:
“gyónj meg a csendnek”
További jó vándorlást.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Eferesz!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Örülök,hogy elnyerte tetszésedet különösen
a befejezés!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
“ritka a szó
magával beszél csak
ha felhő suhan át
ha elönti egy-egy gondolathullám
széltől csiszolt homlokát
saját hiánya hatja
árkon bokron át
háta mögött egy szellemi sikátor
még érzi a korom és füst szagát”
Kedves Sailor,
Több versedet is elolvastam, és megfogott az egyediségük,
mind formailag, mind pedig a mögöttük rejlő mély mondanivalójuk miatt.
Nem szeretek kiragadni sorokat, és nem tisztem elemezni sem…
Verseid egészében tetszenek!
Tisztelettel és üdvözlettel, Ildikó
Kedves Ildiko!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Örülök,hogy így láttad:
“megfogott az egyediségük,
mind formailag, mind pedig a mögöttük rejlő mély mondanivalójuk miatt”
Köszönöm az idézetet is!
Örültem jöttödnek!
Legyen szép napod:sailor
Kedves sailor!
Te milyen mérhetetlenül boldog ember lehetsz, hogy ilyen embereket ismerhetsz, mint e vándor kiről íly mély érzésekkel tudtál írni, már alig létezik, még csak a hozzá hasonló is, de Te boldog lehetsz, hogy így tudtak érinteni Téged nemes tettei, hogy íly gyönyörűséges trilógiát tudtál írni, mely lásdd meg mily sokunkat megérintett.
Kedves sailor!
Te egy oly gyönyörűséges érzületű ember vagy, kiben ott jelenül meg egyszerre szíved bensőséges világának minden műve melyben az érző jegyekben lelhető meg értéked művészete. Mely művészet, láttat, nevel, vezet, érzően tanít
, s bátorrá tesz. Boldogság a közeledben lenni, mert gondolom e vándort ismerik többen, mégsem fedezték fel mindazt, amit Te megláttál, s most e gyönyörű versben nekünk is életté érző életté tetted.
Mely nem túlzás amit A kedves Napfény alkotótársunk ír:
“Kedves Sailor,
Sok gyönyörű verset olvastam Tőled de ez felülmúlja mindet,költészeted remekműve.
Mély,katartikus, eszményi szépség, örökérvényű mondanivalóval és tanitásokkal.
Maximálisan csak nyugtázni tudom, a Tőle idézetteket!
E vers megadta Neked a költészeted iránti csúcsra érést, vagy szinte annak elérését, mert az ember egy költő is igyekszik szíve önzetlen vágyaiból mindenki javára fejlődni, növekedni, s így nem könnyű megállapítani, hogy egy költő mikor éri el költészetének a csúcsát, minden érző benső világú mértékében, s annak mélységes átérzésű tekintetében.
Hálás vagyok érte Neked, hogy e gyönyörűséges művet megírtad, gyönyörűimbe zárva arculatát szavaid ecsetjének világához, melyet többször megkönnyeztem, oly mélységekig érintették soraid szívem bennem megbúvó világát.
Szeretettel gondolunk Rátok innen Magyarországról!
Ölelve Benneteket Gabi és Zoli Kaposvárról)
Elnézést kérek a helyesírási hibákért sajnos nem vagyok jól.
kedves Zoltán!
Köszöpnömszépen,hogy olvsatad!
Hihetetlenül értékelem hozzászólásaodat,tudván milyen nehézségekkel
Küzdesz!
Belém sajog a tudat,hogy mi mendennel meg kell küzdened és mennyi
lemondást igényel sokszor a legkisebb tett is!Csak elképzelni tudom!
Elnézést!
Elszállt
Mindannyian vándorok vagyunk!
Keressük a célunkat.Nagyon sokszor tévelygünk és csak
nagysokára látjuk be,hogy rosz úton haladunk!Hogy távolodunk
saját magunktól!
Soha nem késö,csak be kell látnunk és merni elismerni,hogy letértünk a célhoz vezetö útrol és merni irányt változtani!
és a múlt majd:
“a múlt integet felé
hazavárja megtisztult fiát”
Kedves Barátom,annyira meghatnak hozzászólásaid!
Köszönöm!
“Elnézést kérek a helyesírási hibákért sajnos nem vagyok jól.”
A LEGISLEGJOBBAKAT!
Köszönöm,hogy jöttél!
TARTSÁL KI MINDANNYIUNK ÖRÖMÉRE
Barátsággal:sailor
Legyen szép napod!
Ügyeljetek magatokra!
Kedves sailor,
én mindig úgy olvasom a verseidet, hogy mit tudok belőlük magamra vonatkoztatni. Ez azt jelenti, hogy gondolkodtatnak. Leginkább nem arról, hogy ki a szerző, hanem arról, hogy én ki vagyok. Tükörfüzéreket hozol.
Ebben a csokorban is olyan elemek vannak, amelyek önvizsgálatra késztetnek, és több olyan fogalom szerepel, melyek számomra is fontosak.
A magány (pozitív formája), a csend (sokszínű változatai), béke (a természetben és az emberek között), a jövő, melyet építeni kell.
Az “ész” jelenlétét lényegesnek tartom. Olykor ki kell kapcsolni, de nélküle nem érhetünk el fejlődést. Igaz, te is csak pihenést javasolsz ezen a téren, nem teljes leállást; lehet meditációval egybekötött relaxációnak is nevezni.
Záró sorod nekem magát az önvizsgálatra késztetést és önértékelést jelenti.
Most is örömmel gondolkodtam veled. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Megtisztelsz!
Igazán örülök,hogy verseimet gondolkodtatóKnak és tükörfüzéreknek
látod!
Különösen tetszett megálapításod:”A magány (pozitív formája), a csend (sokszínű változatai), béke (a természetben és az emberek között), a jövő, melyet építeni kell.”
Igen,néha ki kell,söt ki muszáj kapcsolni az észt,az érzésekkel együt,mert
elviselhetelen terhek hordozói!
Sokszor nehéz épp ésszel megérteni egyes dolgokat,megérteni,hogy
süllyedhet le egy egy személy,söt népek ennytre a tisztánlátás
nélkülözésével!
A záró sorok :”a béke katedrálisában
gyónj meg a csendnek”talán egyszer realitás lesz!
Nagyon szépen köszönöm értékelt hozzászólásodat1
Igazán örültem jöttödnek!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!