Új bőrbe fürdettem magam és most
Egy csipesszel kiakasztva száradok az
Új szélben. A
Nap végre úgy döntött, hogy határ alá
Ereszkedik, s véresre száradt
Szemeim újra megpihenhetnek.
Már annyira nem hideg a
Kő, s ha így folytatódik, még
Új párnahuzatot is kapok rá.
Addig is itt várlak
Egyedül – a tér közepén!
6 hozzászólás
Jól sikerült versike. Tetszik!
Igazán tetszenek a verseid. Egészen egyedi módon nyúlsz a témáidhoz. Gratulálok!
üdv: banyamacska
Remek versnek tartom.Nem csak szerkezete tetszik,de van benne néhány nagyon jól sikerült kép.Mintha ecsettel a kezedben festenéd verseid.
Gratulálok!
Kicsit olyan volt ez, hogy megláttam a neved az “ajánlják magukat” fiókban és úgy gondoltam visszatérek egy kiváló alkotóhoz. Közben pedig rájöttem, hogy annál több ez az egész! Ez a versed is nagyon megfogott… az A-bor-túszt már tudom kívűlről, és szerintem ehhez sem kell majd több idő :)! Grat! üdv
szia!
azt hiszemez az a versforma /szabadvers/,
amelyben igazán ki tudod fejezni magad.
remek, folyamatos, gördülékeny a téma
vezetése.
élmény volt olvasni.
üdv.
leslie
Ez nagyon tetszik.. olyan erős képek, olyan fura, de mégis ismerős :-)! Gratulálok!