Zöldülök, majd sárgulok,
oly szerencsétlen vagyok.
A szomszédé sokkal szebb,
az enyém miért nem?
A másé ragyogóbb,
az enyémen mért van folt?
Zöldülök, majd sárgulok,
oly szerencsétlen vagyok.
A többieké hatalmasabb,
nekik mindig sikerül,
csak én sóhajtok szobám mélyén
irigykedve egyedül.
Zöldülök, majd sárgulok,
oly szerencsétlen vagyok.
Mások mindig boldogabbak,
sült galambjuk berepül,
engem bezzeg a gazdagság
széles ívben elkerül.
Zöldülök, majd sárgulok,
oly szerencsétlen vagyok.
Nagyobb, hosszabb, szélesebb,
szebb, jobb és kerekebb.
Drágább, újabb, modernebb,
csinosabb és rendesebb.
Zöldülök, majd sárgulok,
oly szerencsétlen vagyok.
Nekik olyan könnyedén,
önmagától, gyorsan megy,
nem dolgoznak és küzdenek,
az életük egyszeregy.
Zöldülök, majd sárgulok,
oly szerencsétlen vagyok.
Az ő házukban több a szoba,
az ő kertjükben több a fű.
Az én udvarom mért szegényes,
az életem mért keserű?
Zöldülök, majd sárgulok,
oly szerencsétlen vagyok.
9 hozzászólás
Kedves Eszter! – De úgy-e, nem gondolod komolyan, hogy oly szerencsétlen vagy? Ezt csupán azért írtad le, hogy hű légy a vers címéhez. Jót derültem a verseden, tetszett az ötlet, sokan tanulhatnak belőle
Üdv.
Kedves Rozália!
Nagyon jópofa, kellemes hangulatú vers. Tetszett! A.
Kedves Kata!
Ez a vers nem rólam szól, csupán megpróbáltam az irigység állapotába beleképzelni magam. (Bár néha azért engem is elkap!)
Szerettel: Eszti
Kedves Angelface!
Köszönöm, hogy olvastál, és örülök, hogy tetszett.
Rozália
Természetesen Kata, Neked is köszönöm!
Kedves Rozália,
Igazán egy remek kis verset alkottál. … arról az egyik alap emberi tulajdonságról írsz, ami már az un. ősemberben is meglehetett. Viszont vidám hangulatban, mókás, dallamos stilusban. gratulalok,
üdv,eszkimo
Kedves Eszkimo!
Köszönöm, hogy meglátogattál, és örülök, hogy tetszik a versem.
Rozália
Undorító emberi szokás…. nagyon jól megfogalmaztad; tetszik a versed! 🙂
Üdv: Sziszi
Köszönöm, kedves Sziszi!
Rozália