(1)
harangszó szabdalja méla idő csendjét
minden negyedóra egy kis kondulás
hallgatom a percek percegését
félórák lelke halkan fuvoláz
egész órák sokszoros ütése dobban
a múlt idő halkan ellebeg
dobhártyámon jelenidő koppan
homokszemek kvarca lepereg
falióránk rekedt műmadara
szorgalmasan hol ki hol be jár
idő súlya alatt tekerődik lánca
tizenkettő előtt csendesen kivár
akárhová nézek mindenütt az óra
figyelmeztet engem rohan az idő
készülődjek a találkozóra
fészkelődik mában a jövő
pillanatból perc lesz tudom
napok hátán hónap hetel
hogy múlik az idő mondom
az idő szól: nem én –
az ember múlik el
(2)
a házból hol hajdan
emberek éltek
kupac szemét maradt
eltűnt élet elmúlt emlék
visszahozhatatlan lét
pótolhatatlan sok pillanat
(3)
a gyümölcs érik majd lehull
a nappal az éjbe fordul
csigolyám fájón csikordul
szép férfitest láttán csak bódul
a nyálam már hiába csordul
(4)
arcom aszik akár az alma
szaporodik rajta a ránc
fog rajtam az idő hatalma
foszlik rólam testem ruhája
hamarosan véget ér a tánc
(5)
a kerék meg nem áll
felhők jönnek-mennek
változik az ideál
sorsok sebesebbek
minden egyre gyorsabb
házak elmaradnak
tán nem is lesz holnap
új képet faragnak
mint ha nem lett volna
ember nem is látszik
sorsomba fulladva
mit keresek én itt
(6)
érzem tagjaimból szivárog az élet
egyre lassabban és lassabban élek
homályba merült szeretkezések
sosemvolt csókok végleg enyésznek
csitulnak vágyak álmok lázak
sápadtan reggel hazatalálnak
kiszipolyozva holt fehéren
azt is feledve valaha éltem
2023. július
6 hozzászólás
Drága Dona,
gyönyörű és különleges sorsképet festettél az idő múlásáról, az öregedésről,
Brilliáns a felvezetés:
“akárhová nézek mindenütt az óra
figyelmeztet engem rohan az idő
készülődjek a találkozóra
fészkelődik mában a jövő
pillanatból perc lesz tudom
napok hátán hónap hetel
hogy múlik az idő mondom
az idő szól: nem én ?
az ember múlik el”
Az idő tekinthetjük ellenségnek vagy barátnak de fogságába zárva megtanuljuk értékelni az életünket. Hidd el az öregedés rengeteg ajándékot hoz magával:
Megtanit arra,hogy ne hajkurászunk hamis célokat,ideákat…ne akarjunk megfelelni senkinek mert akinek megkell annak nem érdemes, hogy a test csak egy vacak keret és mindegy hogy kivánatos vagy lonyha nem ez határoz meg bennünket és arra is hogy a szavaink , cselekedeteink,szeretetünk sokkal tovább fog élni, mint bármilyen anyagi dolog, amit tovább adhatunk,érintsük hát megfelelően annak a lelkét akivel találkozunk …..arra is hogy a házimunka megvár az élmények fontosabbak.Pezsgőz, fagyizz, táncolj, usszál és ragadj meg minden pillanatot ami boldogit.Az öregségnek millió és egy átka, keserve, cudarsága van, létezik azonban egy elvitathatatlan, kétségbevonhatatlan előnye: hogy megadatik a teljes és tökéletes szabadság!
“foszlik rólam testem ruhája
hamarosan véget ér a tánc”
A holnap mindig ajándék….használjuk ki a mát.
egyre lassabban és lassabban élek
homályba merült szeretkezések
sosemvolt csókok végleg enyésznek
csitulnak vágyak álmok lázak
sápadtan reggel hazatalálnak
kiszipolyozva holt fehéren
azt is feledve valaha éltem
Gyönyörű a vers minden sora .Lenyűgöztél.
Szeretettel gratulálok.
M.
Drága Napfény!
Köszönöm részletes, mélyreható elemzésedet és kedves soraidat. A jelenben /meg hát persze tavaly is/ az öregedés az a téma, ami legjobban izgat, sok versem erről szól, mert hát ez a legaktuálisabb. Sose tudok erről optimistán írni, de mindig, amikor a te hozzászólásaidat olvasom, kedves, biztató szavaidban megnyugvást lelek, és hajlamosabb vagyok én is kicsit derűlátóbban látni a világot, meg azt a folyamatot, ahogyan készülődöm ki belőle. Igen, ki szeretném használni még ezt a kis időt, ami még hátravan, kedvenceimet hoztad fel, a pezsgőt, a táncot, az úszást, a fagyit, ezeket mind nagyon szeretem. Megfogadom a tanácsod, és legalább ez utóbbi kettőből, most, hogy jön a nyár, igyekszem minél jobban kivenni a részem. Sajnos az első kettőhöz társ is kéne /nem beszélve arról a tevékenységről, ami a pezsgős vacsora és tánc után következne./ Hát, ezekben már nem lesz részem.
Köszönöm a dicséretet és a biztatást.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
“tán nem is lesz holnap”
Páratlanul,egyedülállóan fejezted ki
amit sokan éreznek különösen ma!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm, hogy továbbra is figyelemmel kíséred verseimet.
Köszönöm a gratulációt, és egyben én is gratulálok neked Vári Zoltán Pál hozzád írt, téged méltató verséhez. Valóban megérdemled, mindenkihez van jó szavad, és mindig a szeretet vezérel. Tiszteletre méltó kettőtök, a verseken keresztül kialakult barátsága. Isten éltessen mindkettőtöket sokáig!
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Kedves Dona!
Mindig azt látjuk, ami fontos számunkra:
“akárhová nézek mindenütt az óra
figyelmeztet engem rohan az idő”
Ez bizony így igaz.
“visszahozhatatlan lét
pótolhatatlan sok pillanat”
Hányszor érezzük ezt, aztán eltelik még néhány évtized és kiderül, hogy akkor még remekül néztünk ki.
“foszlik rólam testem ruhája
hamarosan véget ér a tánc”
Az élet nem csak szerelemből, szeretkezésből áll. Egyszer ez is véget ér, akkor is, ha ott van mellettünk a szerető társ. Nem vígasz akar lenni, hanem tény.
Nem tudom, hogy rosszabb: viszonylag még jó korban, már “elásni” magunkat, vagy 90 fölött is azt gondolni, hogy az ötven éves orvos szerelmes belénk.
A realitások talaján állva minden korban lehetünk boldogok és elégedettek – különösen, ha az egészségünk is adott hozzá – csak más célok, vágyak kerülnek a régiek helyére. Ettől a kortól Te még messze vagy. Indulj, adj esélyt magadnak arra, hogy beteljesülhessen az, amire vágysz!
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Nagyon aranyos vagy, és igazak a szavaid. Még két évvel ezelőtt is jól néztem ki a mostanihoz képest. Nyilván, ha esetleg megérem a 70-et, azt fogom gondolni, hogy hatvanegynéhány éves koromban is mennyivel jobb volt. Ez már csak így működik. “Az élet nem csak szerelemből, szeretkezésből áll” – ez is igaz, de néha azért lehetne. 18 éve egyáltalán nincs jelen az életemben /pedig akkor még “fénykoromban” voltam/, és ez azért egy kicsit sok. 18 év alatt azért eléggé tud hiányozni. “Nem tudom, hogy rosszabb: viszonylag még jó korban, már ?elásni? magunkat, vagy 90 fölött is azt gondolni, hogy az ötven éves orvos szerelmes belénk.” – ez nagyon aranyos, igen tetszik. Az utolsó szakasz is igaz, amit lehet, elkövettem, a szándék is megvan, csak nem akar összejönni. /Gyanítom, hogy ez már így is marad./ De azért az esélyt megadom a szerencsének, hátha…
Szeretettel:
Dona