Hívd fel

Jaj, úgy szeretem a reklámokat, csak az a bajom velük, hogy nem mindig értem, mert állandóan megszakítják valamilyen műsorral. Már gondoltam, hogy leírom azokat, de ezek a mai fiatalok olyan gyorsak, hogy mire én előveszem a ceruzám meg a papírt már vége is. No, de azért nem vagyok olyan elveszett ember, most már mindent kikészítettem előre. Ott van az asztalon a papír meg a toll – az jobb, mert a ceruzának kitörhet a hegye – a szemüvegem, mert ugye látnom is kell, hogy mit írok, de hiába ücsörgök, soha nem tudom, hogy éppen mikor beszélnek ezekről a fontos dolgokról.

Sajnos így csak emlékezetből tudok írni néhány szót. Valami olyasmit mondanak, hogy ma már nem kell mindent eltűrnünk. Ha nem tetszik valami, akkor hívjuk fel. Ezen kicsin elcsodálkoztam, ezért a többi részről már le is maradtam. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy azokkal is beszélnünk kell, akik nem tetszenek, elvégre emberek vagyunk. Így igaz. Nagyon jól mondja az a kis hölgy, akinek máris a kezében van a telefon, gondolom azért, hogy mielőbb felhívhassa az ismerősét.

Az unokám meg jót nevetett rajtam. Szerinte nem azt mondja a kis hölgy, hogy hívd fel, hanem azt, hogy skip fel. Hát ennek meg mi értelme lenne?-kérdeztem. A sípot még csak ismerem, nagyapám minden fiú unokájának készített nádból, de mi ez a skip? Mama ez egy angol szó, nagyon sok jelentése van, de ez esetben azt jelenti, hogy hagyd ki ezt a hívást, lépj le, nyomd ki, valami ilyesmit. Lényeg az, hogy ne hallgasd meg azt, amit mondani akar. Meg is mutatta a telefonján hogyan kell ezt csinálni, mert én ugye, ha valaki felhív a vezetékesen, akkor mindig meghallgatom azt a sok kedves embert, aki aggódik az egészségemért és mindenféle ingyenes vizsgálatot ajánl. Sajnos nem tudok elmenni, mert az unokám szerint csak rám akarnak sózni valamit, egyedül pedig nem tudok utazni.

Na jó, de azért beszélnek itt a hüvelygombáról is, erre egy másik alkalommal sikerült oda figyelnem és egy piros nyíl mutat lefelé. Most már mindjárt meg is mondtam az unokámnak, hogy nyilván azért nem az ujjával mutat, mert az begörcsölt. Nekem is azt mondta az orvos, hogy ínhüvely gyulladásom van. Kaptam rá krémet, azzal kell kenegetni, masszírozni, de még így is képes begörcsölni.

Mama- mondta az unokám, azt, hogy az angolt nem érted, még csak elmegy, de hogy a hüvelyt se ismered, az már gáz. Tudod, ahonnan a gólya hozta a kisbabát, arról a hüvelyről van szó, nem pedig az ínhüvelyről.

Már nem vitatkozom az unokámmal, mert ezek a mai fiatalok mindent félreértenek, mondhatni, hogy csak „azon” jár az eszük. Legközelebb résen leszek és azért is szóról szóra leírom, hogy mit mond az a helyes fiatal kislány.