Napraforgó a nyárvégi tájban
áll a borongó esti félhomályban.
Nincs már fény,mire fölvetné fejét,
madarak csipkedik magvas tetejét.
Bizony rossz idők járnak most terád,
te napot kísérő hűséges virág.
Jön az ősz,s ebbe te is belehalsz,
mindegy akarsz,akár nem akarsz.
De ha fészkedből szélnek adsz néhány magot,
jövőre ők kísérik útján a napot.
Napvirág
By santiago
3 hozzászólás
Szia!
Nagyon tetszett, hogy az utolsó két sorral lehetőséget adsz az újjászületésre…
Kedves, szép őszi vers!
Gy.
Köszönöm Gyömbér.
Ezek már régi versek,van még egy pár,amit felteszek majd.
De nem mindegyiken érzem ,hogy jó lenne,és sok a befejezetlen.
Üdvözöl santiago.
Kedves Santiago gyönyörű versed megérintett. Nagyon szépen érzékeltetted a továbblépést, továbbélést. Gyönyörű képet festettél. Gratulálok.:-)