Próbálnám elrejteni azt amit érzek,
De hiába próbálom ha esténként félek,
Félek ,hogy soha nem leszek boldog,
Nem jönnek már szép napok,fölkelek,sírok,
Ebből áll az élet mióta nem vagy velem,
S mégis örökké itt élsz a szívemben,
Utálnom kéne de én nem érzek így,
Csak fájdalom,üresség ezt rejti a szív,
Minden reggel hiszem hogy fölébredek,
S csak mint egy rémálomra úgy emlékezek,
De a magány a hiányod betölti a napom,
Akárhogy titkolom sohasem tudom,
De el kell, hogy engedjelek bárhogyan is fáj,
Utálva szeretni neked már csak ez jár!!!
5 hozzászólás
nagyon szép a vered!!
Szia! Nagyon sok fájdalom érződik a versedből. Egyre figyelj oda, sose gyűlölj! Aki bánt, az majd fentről megkapja érte a büntetést, neked nem kell senkit büntetni (több versedet olvastam, ezért írom ezt). A fájdalmat fel kell dolgoznod, s erre nagyon jó gyógyír, ha kiírod magadból! Folytasd csak! Gratulálok! Andika
Andika! Köszönöm hogy olvastál és a tanácsodat is igyekszem megfogadni remélem igazad van!
Nagyon megfogott ez a vers.. az utálva szeretni talán kicsit tényleg erős, de az ember szíve joga így érezni.. de mind mondanivalójában mind szerkezetében nagyon tetszik, gratulálok!
Én is éreztem azt hogy gyűlölve szeretek, persze nagyon rossz volt, de átmeneti érzés.
Szeretettel: Delory Nadin