Hol volt, hol nem volt, de mégiscsak lehetett valahol, mert biz’a megtörtént az eset. Az egyszerűség kedvéért – meg az enyémért – nevezzük Mártának a hölgyet, aki már csak saját magát tartja annak, mert mások szerint, csak szimplán öregasszony. „Öreg ember nem vénember” alapon, no nem „veszem a kalapom”, hanem azt mondom, hogy öregasszony nem vénasszony.
Ennyi bevezető után térjünk a lényegre. Márta asszony kapott egy beutalót egy bizonyos kórházba, ami nem éppen a szomszédságában van, hanem a jeles fővárosban. No, de miért is lenne máshol?- ezzel aztán igazán nincs gond, nem lehet minden utcasarkon egy kórház. Tud közlekedni, időpontot is képes volt kérni, elvégre még nem szenilis, csupán szemészetre kellett mennie, mert a közeli intézet nem rendelkezik olyan eszközzel, amellyel az esetleges betegség kimutatható lenne.
El is ment szépen, annak rendje-módja szerint. Némi fennakadással számolva ötven perccel előbb már ott is volt. Megmondták a recepción, hogy a hármas szobánál fogják szólítani, ott helyezkedjen el. Mivel nem szeretett álldogálni és bőven volt ülőhely, szépen el is foglalt belőlük kettőt is. Egyre a saját ülő párnáit – egyszerűbben mondva a fenekét – helyezte, a másikra pedig a háti táskáját, mert összekötendő a kellemest a hasznossal, hazafelé vásárolni szándékozott. Időben, sőt mondhatni idő előtt már szólították is. Heuréka! – gondolta. Kár volt így örömködnie, mert azon meglepő kérdést kapta, hogy miért ide jelentkezett? Elővette a beutalót és megmutatta, hogy milyen telefonszámot írt fel a kezelőorvos időpontkérés céljából. Na jó, kiderült, hogy ő csak azt tette, amit tehetett, viszont tudatták vele, hogy neki a kettes szobába kell mennie. Szuper! – gondolta ő, hiszen az itt van a hármas mellett, de nem oda Buda! Kiderült, hogy a kettes szoba nem oda tartozik, ahová a hármas, így kapott egy vadiúj telefonszámot, amit majd másnap lehetőleg reggel hét és nyolc között hívjon fel, mert akkor esélye lesz arra, hogy felveszik. Így is történt. Márta asszony nagyon precíz, így pontban hétkor hozzá is állt a telefonáláshoz és mivel kitartó is, fél nyolckor beszélni is tudott az illetékessel, vagy ki tudja, hogy kivel, mert a hölgy a vonal túlsó végén rákérdezett arra, hogy mi a problémája? – és ha valóban az, akkor miért őket hívja? Nos, erre szépen, türelmesen elmondta, hogy azért, mert ott járt a kórházban a hármas szobában, ahol is azt mondták, hogy a kettesbe kell mennie és ezt a számot adták meg neki. Jó. Jöjjön el, de szerintem nem ide tartozik, mert ha nincs szürke hályog a szemén, akkor nem érti, hogy miért ide kell jönnie a betegnek? Márta asszony közölte vele, hogy ő se érti. Miután kölcsönösen nem értettek semmit, így abba maradtak, hogy a hölgy jöjjön el július 11-én 10,15 órára és majd a főorvos úr eldönti, hogy mi a további teendő.
Időpont feljegyezve a naptárba, a továbbiakról csak annak lejártát követően tud a hölgy beszámolni.
8 hozzászólás
Kedves Rita!
Nagyon jól írsz! Kiváló, láttató, valós és aktuális. Tudnék mesélni én is..időpont 8 hónapra, 6 hónapra, labor három hét múlvára…. Hm.
Gratulálok írásodhoz!
szeretettel: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szépen köszönöm. MIndeközben nagyon szeretem az orvosokat és igazán elégedett vagyok mind a háziorvossal, mind a szemorvossal, aki biztosra akar menni. Felmerült benne valami, aminek utána akart nézetni, ezért utalt be további vizsgálatra.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Csoda jó!
Tetszett,.ahogy írod:
” nevezzük Mártának a hölgyet, aki már csak saját magát tartja annak, mert mások szerint, csak szimplán öregasszony.”
Nagyon igaz!Sajnos sokaKban kihalt a tisztelet az idösebbek iránt!
Tetszett az is ahogy ötletesen leírod miken ment át Márta asszony!
Tetszik az is,hogy sok írásod témáját az életböl veszed nem fantáziák
szüleménye
A befejezés különösen tetszik.”. Miután kölcsönösen nem értettek semmit, így abba maradtak, hogy a hölgy jöjjön el július 11-én 10,15 órára és majd a főorvos úr eldönti, hogy mi a további teendő.”
Gratulálok,igazi,életízü ,átélt dolgokról írt írásaidra!
Szeretettel:sailor
Legyen asszép napod!
Kedves Sailor!
Mivel nem rendelkezem élénk fantáziával csak a valóságról tudok írni. Akkor éppen nem voltam boldog, de utólag mégiscsak humorosnak tartottam az egész szitut, beleértve azt is, hogy közel egy órával előbb már ott voltam. Mindig is buzgó mocsingnak tartottak. Én pedig pusztan azt gondolom, hogy megtisztelem a másik felet a pontossággal, még a randikra is mindig hajszál pontosan értem oda, amit úgy csináltam, hogy előbb voltam ott, de a környéken sétáltam és mikor “ütött az óra”, akkor léptem a tett színhelyére. A helyi busz sokat késik, mert az útat egy részen – házfalomlás miatt – le kellett zárni, így az egy sávra szűkült. Lámpa irányítja, hogy a kifelé jövő, vagy a befelé menő forgalom mehet, viszont annyira feltorlódik, hogy egy lámpa alatt nem lehet átjutni. Na mindegy. Jó helyen voltam, nem áztam, nem fáztam. Telefonon keresztül nehéz vizsgálni, különösen az asszisztensnek, így kénytelen volt besorolni a várakozók közé. Gondolom, hogy nem egy kivégző osztag vár majd. Ismét megmutatom a telefonszámot, talán akkor egyértelmű lesz, hogy beszámítható vagyok és nem hobbim a kórházba járás.
Köszönöm az olvasást.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Nekem a szemészet nem a szívem csücske személyes okokból, de mindegy.
Amúgy tipikus ez a ” Miután kölcsönösen nem értettek semmit, ” jellemző az egészségügyi rendszerre. Vagy valami, vagy megy valahova… Mást nem is igazán tudnék ehhez fűzni finoman. Érdekesen írsz és szerethetően. Szebb napokat és jó egészséget kívánok!
Szeretettel:Ági
Kedves Dona!
Nekem se a szívem csücske, márcsak azért sem, mert nagyon örülnék neki, ha nem lenne vele semmi baj, hiszen a szem nagyon fontos és az is aggaszt, hogy nem egyszerű a probléma. Már volt kötőhártya gyulladásom, ami a cseppektől, melyeket a szemészeten felírtak, szépen meg is gyógyult. Ez most más jellegű. Először is vírusos, a korábbi baktériumos helyett, más részről rejtélyes, egyrészt, hogy mi okozta, másrészt, hogy miért nem akar teljesen meggyógyulni. A szemorvos nagyon rendes, igazán mindent megtesz, hogy kiderüljön mi okozza a gyulladást. Szeretné, ha meggyógyulna a szemem, ezért is rendel mindig vissza, mert érdekli, hogy gyógyul-e. Amire ő gondol, abban nem biztos, ezért kérdőjelet tett a feltételezett diagnózis után. Ezek a gépek nem fillérekbe kerülnek, minden rendelőbe nem tudnak elhelyezni ilyent, ahogy a szürkehályogot se műtik akárhol. Lehet, hogy valóban nem ott tudnak segíteni, ahol ő gondolta. Ha tovább küldenek csak azért teszik, hogy segíteni tudjanak. Valami gyulladás lehet a szervezetemben, ami a szememre húzódott, nos ezt igazán nehéz megállapítani. Hálás leszek, ha megtalálják az okát, különösen, ha segíteni is tudnak. Amig foglalkoznak velem, addig biztos, hogy azért teszik, mert segíteni szeretnének. Egyébként a diplomások közül az orvosok vannak nálam az első helyen. Ettől függetlenül próbáltam humorosra venni a témát, bár nem az, de nem az orvosok, hanem az én betegségem miatt.
Szeretettel: Rita 🙂
Szia Rita! Viccesen szomorú. Személyes tapasztalatom közlöm, elnézést ezért. Hogy magammal foglalkozok, önző vagyok. “Diagnosztizáltak”, mondták, aktuális lettem sürgős a műtét. Majd értesítenek az időpontról. Ez februárban történt. Azóta is lesem a telóm, a gmailem. de legalább nem rontom az e-ügyi statisztikát, a várólistát!
szeretettel: túlparti
Kedves Túlparti!
Szeretem, ha személyessé válik az írásom, mindenkinek a maga ügye jut róla eszébe. Sajnos én mindig ezt csinálom, pedig már figyelmeztettek, hogy nem magamról kellene írnom, hanem a műről, csakhogy épp a mű hozza fel bennem azokat a gondolatokat. Persze értem, hogy úgy kellene írnom, hogy szépen elemezni, de nyilván arra nem vagyok képes, ugyanakkor a magam részéről épp az ilyen hozzászólásoknak örülök, mert ezek szerint nem elvont dologról szóltam, nem egyedi az eset, másokat is érint, ezért az írásom szólt hozzájuk, ha nem is olyan módon, hogy elemezgetnék, de a tényegét értik, mert maguk is megtapasztalták.
Azért én a helyedben nem hagynám annyiban!
Szeretettel: Rita 🙂