Belvárosi séták

A napokban úgymond dolgom akadt a városban, azaz a belvárosban. Külvárosi ember lévén csak akkor megyek be Budapest belső kerületeibe, ha nagyon muszáj, vagy akkor, amikor valami furcsa kíváncsiság vezérel.
Adott esetben az utóbbi esett meg, mely csak nagyritkán kerít hatalmába. Régi emlékeket felelevenítve szálltam le a Keletinél a metróról, hogy majd a Rákóczi úton végiggyalogolva megnézem a régi Honvéd és Tisza mozikat, ahol oly sok Piedonés filmet láttam édesapámmal. Nagy csodálkozásomra a Honvéd mozi még funkcionál, bár már egészen más néven az igaz (a Tisza moziról pedig tudtam, hogy már réges-régen más funkciót kapott). A meglepetésem ezután csak fokozódott, az igaz, hogy negatív irányba. Olyan (nem tudom másként megfogalmazni), de elhanyagoltnak tűnik ez a hajdanán szebb napokat megélt út. A kosz és a mocsok már szerintem nem hír, de az a néhány bedeszkázott kirakat a maga málladozó plakátdzsumbujával igazán lehangoló látványt nyújt, nem is beszélve a homlokzatokról, melyek a rárakódott szennytől már-már láttatni sem nagyon engedik a ház eredeti pompáját.
A (szerintem) gyönyörű épületek közé lassan beékelődnek a hipermodern üvegpaloták, szétrombolva az út egységes építészeti összképét. Nem értek hozzá, de biztos, hogy jó ez így? Biztos, hogy (mint már több helyen is Budapesten) engedélyt kell adni ilyen városképidegen épületek felépítésére? Mi lesz így ebből a városból? Mi lesz azokkal a ma elhanyagoltnak tűnő, ám építészetileg értékes házakkal, melyek felújítására ma nincs pénz, de talán később lesz? Helyettük is modern, üveg és az ég tudja milyen paloták épülnek majd? Hogy fog kinézni ez a város? Egy régi, egy új? Háttérben a pályaudvar meghatározó épületével? Csodás, mit ne mondjak!
Ám ha átépítenek, lerombolnak egy patinás homlokzattal rendelkező épületet, miért nem lehet úgy csinálni, mint anno a Béke szállodával, vagy a Royal nagyszállóval? Ezeknél az épületeknél a homlokzat maradt, de mögötte új épület nőtt ki a mélyből! Miért üvegpalotásítjuk el ezt a szép építészeti örökséget őrző fővárost? Kinek az érdeke ez akkor, amikor reneszánszát éli a régi értékek védelme? Vagy Budapest összes a régi időket felidéző bérházára ez a sors vár? …de akkor kit fog érdekelni ez a város? Kik fogják a szállodák szobáit benépesíteni, ha a vár és a néhány korhűen felújított ház marad csak meg a múltból? Akkor kik fognak majd egymásra mutogatni, hogy nincs elég vendég az éttermekben, szállodákban, bezzeg Prága meg Bécs tele van! Ja kérem a jövőt most szúrjuk el. Akkor már nem lesz kinek siránkozni!
A „Blahához” érve jó ránézni a gyönyörűen újjáépített New York palotára, ám a dráma itt is visszaköszön, hiszen a hajdani Emke ma már csak emlék, de még a helyén sem üzemel semmi. Átellenben a Corvin mellett szálloda épül.
-Vajon milyen lesz?- fut át a fejemben a gondolat, de átmenni és képet keresni a leendő hotelről lusta vagyok. Folyatom az utam az Astoria fele, mely már nem annyira lehangoló, mint az őgyelgésem eddigi szakasza. A könyvesboltok választéka mindig jó kedvre derít, tehát néhány áruház átböngészését követően kicsit derűsebben haladok tovább.
Az Astoriától a Duna felé haladok tovább. Kiárusítások, bezárt üzletek, építkezés. Felvillan az Úttörő Áruház földszinti büféje. Hányszor ettünk ott kettesben édesanyámmal! Jó volt.
A sétálóutcához érve elcsodálkozom. Ahhoz képest, hogy este hét óra van, és az idő is csodálatos, alig hallok külföldi szavakat. Augusztusban ennyire kevés a külföldi Budapesten… vagy már a vacsorájukat fogyasztják valahol?
A kávézók egyike-másika jóindulattal tele van a többi kong az ürességtől. A Vörösmarty téren épülő téridegen üvegpalota előtt sincs nagy tömeg, viszont az építkezést elkerítő reklámtáblák mögül, alól orrfacsaró bűz árad (már elnézést, de a tény az tény) a folyékony emberi vagy állati végterméktől. A turisták lépteiket szaporázva, orrukat befogva vágnak át ezen a szakaszon.
A Dunához kiérve megpihentetem a szemem a panorámán. Ilyenkor büszke az ember, hogy magyar. Gyönyörű, még akkor is, ha a korzó egyik másik fája annyira felpúposította díszburkolatot, hogy az óvatlanok rendesen megjárhatják a figyelmetlenségüket. Ennek ellenére azért szép itt. Még azaz agyonhajtogatott valamilyen tábla sem rontja el az összképet, melybe belebotlok.
Hazaindulok. Elgondolkozom a látottakon, és mindent egybevetve nem csodálkozom, ha egyre kevesebben kíváncsiak Budapestre. Valahogy olyan az ember hangulata, mintha egy régimódi, ám divatos foltokkal javítgatott molyrágta kabátot nézegetne. Néhány része szép ugyan, sőt esetenkén megkockáztatom a pompázatos jelzőt is, de egészében rettenetesen elhanyagolt. Nagy kár ezért a szebb időket is látott városért, mely meggyőződésem, hogy többre hivatott, mint amit most ellát. Túl kéne lépni az ingatlan és pláza projekteken, melyek ma talán a túlélést jelentik valakiknek, de mi lesz a jövővel? Ki fogja egyszer érdemben a kezébe ennek a városnak a sorsát? Ki lesz az akinek felötlik a fejében, hogy esetleg kisebb bérleti díjért visszatér Katika a rőfös boltba, Karcsibá a hentes, aki a helyben süti a kolbászt, és oldalast a megéhezőknek, és lehet, hogy Irénke is visszatérne a drogériájába. Ne értsen félre senki, nem a múltat akarom viszontlátni, hanem a pusztulók helyét akarom benépesíteni olyan kereskedőkkel, akik valóban kereskedni akarnak, és gondozzák a boltjukat és a környékét. Ám most az a helyzet, hogy a kicsiket bekebelezik a keletinél épülő gigacenterhez hasonló förmedvények.
Az ilyenek miért nem a városok határában épülnek meg, védve a városi kereskedők esélyeit? Helyettük miért nem parkok épülnek, melyek fái, bokrai, ligetei között a gyermekeink kulturáltan játszhatnának? Ja hogy odapiszkítanának a kutyusok és az fertőző? Ez igaz, erre nem is gondoltam! Akkor kedves főépítészek, engedélykiadók, zsebeket nyiss! Újabb építési engedély érkezett!