Kalandok
Tarisznyámat megtöltöttem.
Legjobb gúnyám felöltöttem
Felfedezem a világot.
Úgy döntöttem nekivágok.
Vágyálmok
Nem küzdhetem le a vágyat.
Felhúzom a vitorlákat.
Úszom az élet tengerén.
Vad viharokkal szemben én.
Hullámok
Mesés sziget. Kikötöttem.
A múltamat eltöröltem.
De a múlt az hűs víz, mély kút.
Nem járható ez a kéjút.
Rémképek
Torkom száraz, mellem szorul.
Az elmémre homály borul.
Mi történik azt nem értem.
Tán Poszeidon jött el értem?
Emlékek
Hangokat hallok a szélben.
“Vigyázz rá jó, csak azt kérem!
Hozzám épen visszatérjen!
Övé szívem, lelkem, éltem.”
Érzések
El sem hinnéd hogyan élek.
Csodák, mámor, színes fények.
Halak, sellők és más lények.
De nélküled mit sem érnek.
4 hozzászólás
Kedves Yoco!
Páratlan, megejtően szép és különleges, eksztatikus alkotás.
Az élet tengerén helytállni, megküzdeni a viharokkal , emlékekkel, túlélni a túlélhetetlent embertpróbáló feladat. Egyszerű lenne resetet nyomni…de a múlt mély kút ..ez nem “járható kéjút!.”Kaphatunk ajándékba egy egész édenkertet:mindig csak az érzések számitanak:
“El sem hinnéd hogyan élek.
Csodák, mámor, színes fények.
Halak, sellők és más lények.
De nélküled mit sem érnek.”
Meghatottál.Egyformán látjuk.
Ez az egyik legszebb versed az összes közül.:) egy év távlatából is igy gondolom.
Mély elismeréssel és körülölelő szeretettel gratulálok.
M.
Kedves Napfény!
Hozzáértő elemzésed köszönöm!
Erőt ad.
🙂
Szeretettel.
Yoco
Kedves Yoco!
Tetszett nagyon!
Különösen a befejezés!
Elismeréssel gratulálok:sailor
Legyen szep napod!
Kedves tailor!
Az elismerésed erőt ad.
🙂
Szeretettel.
Yoco