Szeretem a tüzet,
Mely erdőket perzsel fel.
Szeretem a vizet,
Mely falvakat áraszt el.
Szeretem a földet,
Mely csuszamlik és reped.
Szeretem a levegőt,
Mely kavarog és szennyes.
Szeretem a sötétet,
Melyben senki sem láthat meg.
Szeretem a fényt,
Mely megvakít téged.
Szeretem a tüzet,
Mely porrá hamvaszt el.
Szeretem a vizet,
Melyben némán fulladsz meg.
Szeretem a földet,
Melyben kukacok zabálnak meg.
Szeretem a levegőt,
Melyben hullád bűze leng.
Szeretem a sötétet,
Melyben vakon őrülsz meg.
Szeretem a fényt,
Melyben látom végzeted.
Szeretem a tüzet,
Mely éget, de melegít is.
Szeretem a vizet,
Mely rombol, de épít is.
Szeretem a földet,
Mely csuszamlik, de kiszolgál minket.
Szeretem a levegőt,
Mely szennyes, de életben tart mindent.
Szeretem a sötétet,
Mert démonként benne élek.
Szeretem a fényt,
Melyben megláttalak téged.
4 hozzászólás
Ez nagyon tetszik! Olyan aranyos. “Akármilyen: szeretem” felkiálltás hallatszik ki belőle, mely nem a tűzre, vízre, földre… stb. vonatkozik! Huh!
Még csak az első versszaknál jártam, de már éreztem miről fog szólni. És úgy lett, ahogy gondoltam. “Minden éremnek két oldala van” Jó és rossz, együtt létezik. Szépen megfogalmaztad.
Gyönyörű vers!
Nekem nagyon tetszk…
Jó ez érzelmi fokozás, közepén eléri a csúcspontot, a végén megnyugszik, ez az átmenet nagyon tetszett!