Magamról
szépre szerethetett volna egy férfi – nem tette
szépre szerettem magam miatta – helyette
x
nem kell szépségem szellemem és okosságom
egyesével mindegyiket kútba hajigálom
x
nem éltem a pillanatnak múltba révedeztem
sohanemvolt életek közt el-eltévedeztem
x
a sors megadta a lehetőséget de nem éltem vele
elmulasztottam mindent amitől az élet jobb lehetne
x
nincsen férfi nincsen álom
kipukkadt minden lufiábrándom
x
álmodom vagy ébren vagyok képzelem hogy élek
pillangóként sasmadárként emberként is félek
x
minden nap megnézem a postaládát: mit fújt be a szél
csak por és hamu száraz ágak: nincs új levél
x
csalfa álmok képzelgések illúzió
következmény depressszió
x
legnagyobb hibám hogy túl őszinte vagyok
ezért becsületrendet biztosan nem kapok
x
csak a munka mindig mások szolgálata tisztesség és becsület
ilyen egy elpazarolt eltékozolt hiábavolt élet
x
túl becsületes túl tiszta túl tisztességes voltam
már előkészítették helyem várnak a pokolban
2023. március-június
4 hozzászólás
Kedvs Dona!
Kétsorosaid nagyon ötletesek egy kis öniróniával
füszerezve,mély gondolatokkal díszítve!
“nem kell szépségem szellemem és okosságom
egyesével mindegyiket kútba hajigálom”
Ezt ne tedd kérlek!
“minden nap megnézem a postaládát: mit fújt be a szél
csak por és hamu száraz ágak: nincs új levél”
Soha nem tudn,lehet megjön egy nap,amire vársz!
“legnagyobb hibám hogy túl őszinte vagyok
ezért becsületrendet biztosan nem kapok”
Igatad van!Ezért nem szoktak becsületrendet adni!
“csak a munka mindig mások szolgálata tisztesség és becsület
ilyen egy elpazarolt eltékozolt hiábavolt élet”
Héha tényleg annak tünik!
“túl becsületes túl tiszta túl tisztességes voltam
már előkészítették helyem várnak a pokolban”
Talán nem!
Graulálok ötletes,sokoldalú,értékes gondolataidra!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm a méltatást. Ameddig tudom, a szellemem, “okosságom” megpróbálom megtartani, bár ugyanúgy nem én vesztegetem el, mint a szépséget, sajnos, ezek maguktól potyognak ki az idő rostáján. Hát igen, a remény hal meg utoljára. Sokszor látja úgy az ember, hogy csak a tisztességtelenek, becstelenek boldogulnak, tisztességgel, becsülettel semmire se lehet menni.
Köszönöm a gratulációt.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
“a sors megadta a lehetőséget de nem éltem vele
elmulasztottam mindent amitől az élet jobb lehetne”
Méltatás helyett, melyet a rendkívüli Sailortól kapunk mindig, ezt ollóztam ki. Miért? Mert magamra ismertem benne. Nem “mások vittek rossz utakra engem”, hanem én mentem azokra.
Te viszont még fiatal vagy és már ezerszer kértelek, hogy ne add fel!
Ezeregy férfi örülne egy olyan hölgynek, aki vágyik rá. Én nem vágyom már egyre se. És ez nem csak kor kérdése, van olyan ismerősöm, aki kilencven éves és még fontos neki a férfi, nekem nem. Már nem, rég nem. Ha akarnék, lenne. Neked is, hiszen jóval fiatalabb vagy! Pozitívan kell hozzáállni! Te valaki vagy és valakit keresel.
Oké?
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Oké. Megígérem. /Persze ígérgetni könnyű, aszerint cselekedni nehezebb./ Hát, a fiatalság nagyon nézőpont kérdése. /A te szemedben nyilván az vagyok, a férfitársadalom egyedei szerint meg inkább nem. Lehet, hogy már nekik is szemüveg kéne. Vagy inkább nem, mert még jobban látszanának a ráncok./ Igen, legtöbbször – vagy mindig – a sorsot hibáztatjuk, pedig nekünk is részünk van sorsunk alakulásában: van, aki beismeri /mint te is/, van, aki nem. Csak az a baj, hogy legtöbbször ezt már csak utólag ismerjük fel, hol, mikor kellett volna másképp csinálni, amikor az a hajó már elment. És – sajnos – én az a fajta vagyok, aki a következő döntésponton is megint rosszul dönt. Talán genetikai hiba.
Szeretettel:
Dona