Ősz

Csendes perceket pengettem
a sustorgó lombok alatt,
mikor megérkezett…
Szelíden átölelt,
hűs kezével
megsimította arcom,
hajamba túrt,
rendezgette kócos tincseim
Fülembe sóhajtott
néhány reszketeg verssort,
fagyos csókokat
lehelt a nyakamba
Majd a hulló levelek
kavargó táncába olvadva
lassú léptekkel elment…
Emlékül az elmúlás édes ízét,
az avarba gyűrt élet illatát
hagyta lelkemben
Bódultan ültem tovább,
míg újra arra járt,
hogy játékosan tudassa,
még mindig itt van, és szeret
-én meg beleborzongtam, ahogy
kacér érintéssel futott végig
gerincemen az első esőcsepp…