Éjszakai menedék

Apámtól cigit loptam,
S most az idővel folytatom a sort.
Megunt életemen suhanckodtam,
Hogy legyen rajta folt.
-Mint ha nem lenne elég.-
S már nem is kérdem
Se magamtól, se mástól, hogy Miért?
-Éjszakai menedék.-
Ez lett az életem.
Minden slukkot kiélvezem,
-Lassú folyamat,-
De inkább ezt szívom,
Mint a fogamat.
Álmatlanság helyett,
Keserűt kortyolok még.
-Mint ha nem volna elég,
a puszta lét.-
Fogyóban a hold.
Mint minden körülöttem.
Tekergős beleimbe a kávé
Lassan folyt,
Mint a füst,
Mit az utóbb
Félrenyeltem.
A fiú csak óg-bóg;
Az elveszett álmán,
S a parázs félúton jár már,
Hogy kihunyjon e pár soros monológ.
De míg szóra emel
Néhány gyönge csillag fénye,
Míg megkopott szemekkel,
Tisztán nézel az égbe,
Hogy oda vesszen két szemed világa,
Addig van remény a folytatásra.
A parázs kihunyt,
S a gúnyos élet
Megint megunt
Szép remények.
Kávé helyett itt maradtál
Édes élet nekem,
S füst helyett már
Csak fázós leheletem.