Uzsor Ágoston, a Csini Divat vezetője, tulajdonosa és egyetlen alkalmazottja 3000 forintért szerzett kiváló minőségű távolkeleti műszőrme pulóvereket. Úgy gondolta, a pulóverek darabját 6000 forintért fogja adni a kedves vevőknek. Ám ahogy éppen írta az árcédulát, belépett a boltba kedves barátja, a piackutató, közgazdász (és még néhány nem publikus munkakör betöltője), Szemes Ágoston.
– Mit csinálsz, kedves Ágoston komám? — kérdezte tőle a vendég.
Uzsor Ágoston néhány szóban vázolta a tényállást. Ezután írta volna a cetlit tovább, de Szemes Ágoston megfogta a kezét.
– Barátom, hol élsz te? Ez itt a huszonegyedik század! Ne akard magadat nevetségessé tenni azzal, hogy az ósdi dupla árat használod! Piackutatás kell, barátom! És persze valószínűségszámítás!
– Hát tudod, engem nem érdekel, ki nevet rajtam, nekem tíz perc múlva nyitni kell, és egész életemben egész jól megvoltam ezzel a dupla árral. Ezt legalább ki tudom számolni.
Szemes Ágostonnak vérzett a szíve, és elhatározta, nem engedi, hogy öreg barátja nevetség tárgya legyen. Nem is hagyta békén Uzsor Ágostont, addig beszélt neki, amíg szegény inkább beleegyezett a haladásba, csak nyugta legyen.
Szemes Ágoston, ahogy megkapta a felhatalmazást, térült-fordult, gondolkodott, számolt, telefonált, beszélt, pötyögött a laptopjába, vakarta a fejét, és végül diadalmasan vágta Uzsor arcába az eredményt:
– Na, figyelj! Azt mondod, 6000-ért adod a pulcsit. Oké, ha ennyiért adod, előreláthatólag 200-an fogják megvenni. De most figyelj csak! Ha engedsz az árból, minden 200 forintos engedmény 20-szal fogja növelni a vevők számát. Ha viszont emelsz az áron, minden 200 forintos emelés után 10-zel kevesebben fogják megvenni az árut. Látod, komám, ez a haladás!
– Jó, de én most akkor mennyiért adjam ezt a pulóvert? — kérdezte bámulva Uzsor Ágoston.
– Ja, azt még ki kell számolni — kapta a választ.
Segíts nekik! Milyen árnál fogja a legnagyobb hasznot hozni a pulóver? Mennyi lesz ekkor az összhaszon?
Ágostonnak bejött a pulóverbiznisz, nagyot kaszált az üzleten. Később megnövelte a termékskálát, és úgy tűnt, aranykeze van: nemcsak a távolkeleti műszőrme pulóverek hoztak fergeteges hasznot, hanem a távolkeleti műszőrme nadrágok, harisnyák, jégeralsók és a műhajjal díszített rózsaszín hajpántok is.
Ennek következtében a háza másfél emelettel, a derékbősége pedig negyvenhárom centivel bővült. Tervbe vette, hogy a felesége életkorát viszont arányosan csökkenteni fogja, ám két dologra tanította meg hamar az élet (de ez tulajdonképpen már egy másik történet): az egyik az volt, hogy ehhez még mindig nem elég gazdag, a másik pedig az, hogy a feleségét már egészen megszokta, és igazából hiányozna.
Ezért aztán inkább a bővítésekbe fektetett több energiát.
Szemes Ágoston, hű barátja megint a segítségére volt, és felismertette vele azt, hogy egy butik, akármilyen jól is megy, nem tud annyi hasznot hozni, mintha mellette még gyára is lenne. Így aztán Ágoston felvásárolta az XXL ruhakészítő üzemet és a Jujj, de pici felsőruhagyártó gmk-t.
Ezek is bejöttek neki, és a két üzem hamarosan túlnőtte a saját alapterületét. Új helyet kellett hát keresni. Mivel fontos volt, hogy a munkások ne legyenek túlságosan magas fizetésekkel elkényeztetve, megint Szemes Ágostonnal tárgyalt, és hosszas megfontolás után a ködben, mocsárban és szúnyogban bővelkedő, fehér kenyérrel, televízióval, Norbi-kazettával és egyéb luxuscikkekkel azonban kevésbé ellátott Tüskés-vidéket választották.
Itt öt település volt, egy úton egymás után, 5-5 km távolságra egymástól. A potenciális munkások száma arányában a következő a négy településen: Tüskéskeservesben 10%, Tüskészsírosban 40%, Tüskéssanyarúban 20%, Tüskéssiralmasban 10% és Tüskésnyálkásban 20%.
Szemes Ágoston elovasott még néhány szakkönyvet, és ezek után a következőképpen foglalta össze a tényállást:
– Nos, hát kedves barátom, azt tudjuk, hogy az XXL jóval nagyobb gyár, mint a Jujj, de pici. Aztán azt is tudjuk, hogy ha egy községhez a nagyobbik vállalat van közelebb, akkor a községbeli munkások 80%-a ott fog dolgozni. Ha az üzemek egy községtől egyenlő távolságra vannak, akkor a községbeli munkások 60%-a fog a nagyobb helyen dolgozni. Ha egy községhez a kisebb vállalat van közelebb, akkor csak a munkások 40%-a szerződik a nagyobb vállalathoz.
– Ezt én mind értem, Ágoston komám, de hol legyenek akkor most az üzemek?
Segíts nekik!
8 hozzászólás
Kedves Ági!
Remélem, a tanítványok segítenek Uzsor Ágostonnak megfejteni a feladványokat, nehogy csődbe menjen az üzlete.
Szeretettel: Rozália
Kedves Inesita!
Mire nem jók a jóbarátok, főleg, ha spekulatív képességük ilyen fejlett!:)))
Tetszett ismét matek meséd!
üdv.wryan
Kedves wryan!
Bizony, jól jönnek, még ha néha bonyolítják a helyzetet lelkesedésükkel… 🙂
Köszönöm!
Kedves Rozália!
Ez pont egész jól ment nekik, bár a második feladvány okozott nekik egy kis fejtörést… Köszönöm!
Szia Inesita!
Azt nem értem, hogyan lehet matek aggyal ilyen jókat írni. Nekem sosem volt erősségem egyetlen reál tárgy sem. Gratulálok: Colhicum
Kedves Colhicum!
Szörnyű is lenne, ha mindenki mindenben kiváló lenne. Mivel dicsekednénk akkor?… 🙂 És hova lenne a szerénységünk?
Köszönöm, hogy elolvastad! És kedves szavaidat is!
Szia!
Ismét igazi matek mesével leptél meg minket. Szerintem ha balról jobbra haladunk akkor fentre, de ha felülről lefelé akkor mögé, de ha hátulról előre, akkor jobbra kell telepítani azt az üzemet.
Uzsor Ágoston pedig akkor járna a legjobban ha nem rám hallgatna.
Maristi
Szia!
Stratégiai javaslatodat továbbítom Ágostonnak, és ígérem, hogy nem fogadja meg 🙂
Köszönöm, hogy elolvastad!
Ági