Tudom, lehet cserélni vakhitet
a józan ész helyébe végül,
hiszen talán ma még az is lehet,
a talpnyalás ezüstre térül.
Simán vehetsz is érte telkeket
a Balcsi partot elcsatolva,
s ha eltakarja bősz tekinteted,
erőd a fákat is tarolja.
Ha rámutatsz a házra, hol lakom,
rohan reám a végrehajtó,
hamar tiéd az üzlet és vagyon,
a vakhited nem éri vétó.
Falón dagadsz a nincstelen nyakán,
valód akárha volna golyva,
lehet, pokolra küldenéd talán,
ha kulcsa már kezedbe’ volna.
De még ma ott az úr az ördög és
örül, figyel botor valódra,
ha vakhitedre jő a döbbenés,
a lelkedet mohón karolja.
8 hozzászólás
Kedves Imre!
Remélem, hogy még olvashatlak.
Köszönöm tartalmas, színvonalas írásaidat.
Üdvözlettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Csak nem visznek tán el ezért a versért?
Véleményednek örülök.
Barátsággal, Imre
Ó, most olvastam csak a főoldalt…
Hát igen. Nem lettem boldog tőle, de szerintem – is – jó döntés született.
És elvisznek. Az ANGYALOK 1x.
Tudod, annyira igazad van – és ez (is nagyon) szomorú!
Tisztelettel: /túlparti
Kedves Túlparti!
Sajnos ez van, köszönöm, hogy olvastad.
Barátsággal, Imre
Kedves Imre,
minden versed arra ösztönöz, hogy forduljak vissza egy kicsit a kötött formák felé. Valószínűleg nemsokára megteszem, már érlelem magamban.
Itt is magukért beszélnek a jambusaid, nemcsak formai szempontból remekeltél, a tartalom is megér egy mélyebb átgondolást. Behív és megmozgat.
Számomra többféle üzenetet hordoz. Mindent értek és átérzek. Kiegészítem még azzal, hogy az utóbbi időben gyakran találkozom olyanokkal, akik a szeretet nevében vagy zászlaja alatt bármire képesek. Környezetünk tele van hazugságokkal, és nem a hazugok fizetnek. Olyan világban élünk, melyben nem érzem jól magam.
Ezek a gondolatok keltek bennem.
Köszönöm, hogy olvashattalak! A továbbiakban is így lesz.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Boldoggá tesz, hogy tudtam (tudok) hatni a költészetedre. Te is hatottál rám. Nem egyszer a Te versed adta az ihletet, a témát és repített abba a csodás világba, ahol megírhattam az újabb versem.
Sajnálattal figyeltem, ahogy kikezdtek, beléd kötöttek néhányan, de azt is láttam, hogy ők betegek. Ilyenkor tehetetlen az ember, hiszen vissza sem vághat, csak tűr. Csodálom, hogy eddig birtad, én hamarabb bedobtam volna a törölközőt.
Kívánom, hogy mielőbb egy olyan világ vegyen körül, amelyben újraépűl a bizalmad és tudsz majd megint feltétel nélkül szárnyalni benne.
A továbbiakban is keresni fogom írásaidat.
Nagy-nagy öleléssel: Imre