Kezed melege
a tenyeremben,
szerelmed vére
fut ereimben,
e rozmaring sem
mutatná szebben,
amint szép szemed
arcomon rebben.
Ahogy itt ülünk
egymással szemben,
nyolc csodás évünk
elringat engem.
Mert ketten vagyunk
mi útitársak,
nyolc éve már,
s a napok szállnak,
időnk gyöngysora
fűz össze minket,
egy nap lezárja
majd szemeinket.
S amíg te alszol
én álmod őrzöm,
együtt álmodunk
egy messzi földön.
7 hozzászólás
Nagyon megható, gyönyörű szerelmi vallomás. A nyugodt, kitartó szerelemé.
Gratulálok: Colhicum
Őszintén gratulálok! Egyrészt a vershez, másrészt az évfordulóhoz! 🙂
Gy.
A sorsfordító hetedik éven
immár túl vagytok.
A tortán már nyolc szál
égő gyertyát fújhattok.
Bennetek őszinte szerelem ég!
Gratulálok!
Nagyon szép gondolat, kellemes formában, őszintén… tetszett.
aLéb
Szép szerelmi vallomás! 🙂
A könnyeim kifolytak tőle… gyönyörű vers! Remélem, ez az érzés nálatok az örökkévalóságig tart majd! Gratulálok!
Szép. (üdv.: Á.E.)