Vastag székláb árnya kúszik
át a szobán. Bolond volt ki
azt mondta: „A szék nem úszik.”
Dehogynem!
Fémkéz aratja a mezőt,
és közben oly nagyon süvölt,
úgy zúg, mint a halál dala.
És fekszik a mezőn arccal
szerteszét a sok katona.
Vérükkel a zöld szőnyeget
összekenik. „Trehány banda!
Naplopó semmirekellők!” –
ordít a vak generális,
kinek szájából a szavak
kék kukacokként bugyognak
„Ő is meghalt…” –
súgja székláb árnya, amint
végigkúszik hűvös szobán.
Sípolnak a jó szellemek.
Nocsak testvéreim! Talán
itt hagytok ti is engemet?
Most már ti is szűkíteni
mentek amazóniai
léttereket?
„És aztán? Mi közöd hozzá?” –
mordul rám a sárga szekrény –
„Én is onnan jöttem talán.”
És megcsillan szobám falán
újra a szépséges mező.
Rajta egy hatalmas platán,
s akasztott emberek húsa
bomlik mohazöld-szín rajta.
És az ember-karácsonyfa
bólogat, s ha lenne szája,
mosolyogva sírdogálna.
És széklábak kergetőznek,
árnyuk már nincs, nincs is árnyék.
Csillagok vigyorognak fenn:
Nézik egymást s engem, közben
megvillan minden jó szándék.
Tudom jól, ha megtehetnék,
felperzselnék ezt a Földet.
És egy hulla a fán nevet,
de csak egyet, mert az álla
lepottyan a fa tövébe,
sötét fű kés-tengerébe.
A többi holttest is nevet,
és ontják rám testrészüket.
De szép fényes éjszakában
bomló húsuk záporában
állni!
„Trehány banda! Szétszórt bagázs!” –
üvölt a vak generális.
Int. A hullák elvonulnak,
ő meg üres szemgödörrel
megy neki az üres tájnak.
Talán saját koponyája
szemgödrébe sétál bele.
Madarak rikoltozása
a föld alól hallik ide.
Fülem a fűhöz tapasztom:
bál van, tánc van a pokolban.
A székláb a hűs szobában
visszakúszik a helyére.
A szekrény egy nagyot pattan,
visszatérnek a szellemek;
unták Amazóniában,
Most nagyot sóhajt az erdő.
Csönd száll, üres lett a mező,
És kihalt már a temető.
5 hozzászólás
Brrr, Davey, sok jó rész van benne, a műfaj talán morbid mese, élvezettel olvastam. Tetszik a székláb motívum, és a dialógusok is “élettel” töltik meg a versed.
aLéb
Borzongató! Hihetetlen, milyen gondolataid vannak, s azt milyen profi módon írod meg!
Üdv: Colhicum
🙂 Jóóó!
Tényleg az!
Miközben olvastam több dolog is eszembe jutott, elsőként talán a Szörny Rt 🙂
Az egész olyan meseszerű, és mégis rémséges, ahogy a tárgyakat felruházod az élők tulajdonságaival.
Nagyon eredeti ötlet.
Gratulálok hozzá: A.
Nekem is brrr…nagyon jó! Gratula!
Ejha! Azt hiszem még át kell olvassam párszor, hogy teljesen tiszta legyen; de tetszik:D Borzongatós, szó szerint "haláli". Gratulálok!