Nem vállalak téged
Akkor sem, ha fáj
A szerelemben is kell
Egy bizonyos határ
Nem kell hogy elmenj
Velem maradhatsz
Ha nem látnak minket
Mellettem haladhatsz
Az úton fogod kezem
A sötétben ölelsz
Csillagszemű csendben
Mindig csak rám figyelsz
Reggeli mosolyod
Fényezi a napot
Minden csókjaimnak
Édesebbjét kapod
De nem vállalak téged
Akkor sem, ha fáj
A szerelemben is kell
Egy bizonyos határ
9 hozzászólás
hú, mintha egy férjes asszony mesélne a szeretőjéről…:)
jól megmondtad neki!:)
Nagyon frappáns, igaza van cicmareknek “Jól megmondtad neki!”, de az az érzésem a “Te” fájdalmad nagyobb…
Szerintem a vállalak helyesen: vállallak.
Ezen a honlapon írtam Neked levelet, illetve véleményezést, csak akkor még nemrégen regisztráltam, és még nem jöttem rá, hogy kell megtenni.
Én ezt öngúnynak szántam, nem érezhető? Köszi, rosszul írtam azt, hogy vállallak.Néha kapkodok. És jajj, nem a szeretőm, hanem… a férjem…
Nekem ez jött le, persze a vers attól is szép, hogy a saját lelkivilágunk is tudja irányítani, a mondanivalót.
nekem nem szerető nem férj hanem szerelem, tizenéves bizonytalan szerelem. a vers pedig tetszik, gratulálok!
….ára lehet annak ha nem vállalunk fel valamit, de az tény, határ mindíg van….
üdv
Érdekes, hogy mindenkinek mást jelent. 🙂 De a lényeg, hogy olvassátok és ez olyan jó!
“Reggeli mosolyod
Fényezi a napot
Minden csókjaimnak
Édesebbjét kapod”
Ez a pontos, szép forma, csattanós rímhasználat tudatos, vagy csak úgy jön?
Neked különleges érzéked van azokhoz a témákhoz, amik mindenkit érdekelnek. Ehhez is csak gratulálni tudok. Első olvasatra nekem is szerető jött le.
Réka, csak úgy jön! Mishu, köszönöm!