szemem fénye halványul.
Szívem harcra gondol,
vad őrültként tombol.
Bárcsak egyszer elmondhatnám,
a dalt eldúdolnám,
a fekete kottám,
átlépne elmém sötét gondján.
Az érzés gödröt ás bennem,
vergődik a mélyben sérült lelkem.
Fájó, hogy nem mondhatom,
kínomat némán az égbe kiáltom,
könyörületességért ordítok,
beleszakad a gyenge torok.
Bárcsak egyszer elmondhatnám
a dalt eldúdolnám,
harmatos hajnalon
a gyötrő bánatom…
16 hozzászólás
Sajnos ma már nem tehetek föl több írást. Sajnos, mert miután elküldtem a mait, csak akkor olvastam ezt a művet, és olyan szinten megihletett, hogy írtam egy verset. Ilyen az, amikor egy szikra tüzet csihol. Annyira átjött a bánat és a "némaság", hogy szinte kézzelfoghatóvá vált. Kétszeresen is köszönetet mondok. Egyrészről, hogy olvashattam versed, másrészről, hogy ihletet adtál!
Még egyszer köszönöm!
én köszönöm, hogy olvastad…megtisztelő számomra..várom a holnapi versedet nagyon!
…és már el is daloltad, és nem is akár hogyan…
Kedves Gyömbér, most könny szökött a szemembe…mert valóban, rádöbbentem, hogy elmondtam. Köszönöm, hogy szóltál:)
szia sleepwell!
úgy érzem, lüktető keserűség járja át versedet.
olyan, mintha falak vennének körül, s Te nem
tudnád lerombolni őket!4
a vers második felében különösen kifejező az,
ahogy némán tör az égbe a hangod.
nagyon erőteljes vers.
grat.
leslie b.
Leslie..köszönöm szavaidat…
Kedves sleepwell!
nagyon átérezhető a fájdalmad, hogy úgy orditanál, bele a nagy világba… magát az érzést kikiabáltad… talán közben az indok is enyhült…
Csodálatos a versed! Gratulálok!
Üdv Andika
Köszi Andika, igen ha leírjuk a szavakat, kicsit enyhülnek a fájó érzések:)
Kedves Sleepwell!
Szívemből szóltál. Engem is ilyen érzések járnak át nap, mint nap. Köszönöm Neked ezt a verset, gyönyörű! 🙂
Köszönöm fanofgd:) úgy látszik sokan szeretnénk eldúdolni, legalább egyszer!
Verseidben itt-ott látom a megírt bánatot, mégha nem is mondod el! Szép!
Köszönöm, hogy olvasol, s érzed itt-ott, amit én érzek:) Megtisztelő:) Sok versed ad ihletet…ezt is köszi:)
Egyszer el kell mondani, mit és miért…valakinek.
Gyönyörű a vers, és legalább ebben kicsit "kiabálhattál".
De dúdolni jobb…
Gratulálok!!
Üdvi: dp.
Köszönöm Dini, hogy bekukkantottál ide is:)
Drága Sleepwell, azt hiszem ma már nagyon gyakran használom arra a verseimet, hogy kimondjam a kimondhatatlant; ahogy Te tetted itt, mert annyi szomorúság és kimondani akarás sugárzik a versedből, hogy nagyobb teher hordását nehezen bírnád el, ha nem írtad volna kis most ezt az érzést(nem ezt most kicsit kuszán fogalmaztam, de remélem érted:))
Drága Henkee! Nagyon is értem, köszönöm, hogy olvastad, nagyon örültem Neked!:)