Éjszaka?

Az Angyal megállt az ágy mellett. Igazgatta zilált szárnytollait, visszakunkorodó inggallérját sikertelenül próbálta újra, meg újra lesimítani, göndör fürtjei kuszán meredeztek feje tetejéről szerteszét. Világos zakóban volt, a zakó alól földig lógott hófehér, hálóingszerű leple. Kicsit zavartan nézte a takaró alatt heverő Ádámot. Meg volt hatva, mint ilyenkor mindig, ha a Kulcsot vitte valakinek. Igaz, kezdő lévén ez még nem fordult elő sokszor. Valójában ez volt az első eset. Az ő első, igazi kulcsos projektje. Tényleg a Kulcs! Hová is tette? Ja a kezében van.
Ádám kinyitotta a szemét. Mostanában nem aludt jól, egy éjszaka többször is felébredt. Az utóbbi időben furcsa feszültség járt szorosan a nyomában. Úgy érezte, mintha eltévedt volna, de nem csak elveszettnek érezte magát, hanem azt sem tudta, hogy ki is ő igazából. Kereséssel teltek a napjai. Felkapcsolta a kislámpát, hunyorogva körülnézett. Az ágy mellett halványan derengő alakot nem vette észre. Az Angyal egy darabig szerényen, csendesen álldogált, majd amikor az ágyban fekvő fiatalember még mindig csak üres tekintettel meredt a semmibe, halkan, mintegy véletlenül elköhintette magát. A Főnök a lelkére kötötte, persze a Szabályzat is pontosan előírta, hogy csak semmi erőszak, semmi direkt ráhatás, fő a célszemély Szabad Akarata. Úgy érezte, az a decens torokköszörülés még nem beleavatkozás a dolgok menetébe. Tudta jól, hogy a Nagy Tervben az már nincs megírva, hogy itt a szobában mi fog történni, azt a Főnök sem tudja előre. Persze néhány szimulációt azért előre lefuttattak. Hiába ezek a legújabb programok nagy segítségére vannak a menedzsmentnek.
– Na mi lesz – türelmetlenkedett az Angyal magában – kezdünk vagy nem?
Ádám szeme végre kitisztult. Meglátta a jobb oldalán álló alakot. Az első rátörő érzés a csodálkozás volt. Azon csodálkozott, hogy nem csodálkozik azon, hogy egy hús-vér!? angyal áll az ágya mellet.
– Segíthetek uram, …….öö kisasszony, ……..öö, szóval kicsoda maga? Ez valami harmadik típusú találkozás vagy ilyesmi?
– Puff neki – bosszankodott az Angyal, igaz a munkaköri leírása világosan megfogalmazta, hogy a negatív érzelmek kerülendők. Pedig milyen jól elképzelte, hogy mit fog mondani elsőként. Csiszolt, frappáns, égi mondatok voltak készenlétben. Sokáig válogatott a téma szakirodalmából, úgy érezte sikerült kihalászni a helyzet emelkedettségéhez, különlegességéhez legmegfelelőbbeket. De erre a prózai kezdésre, a kérdések ilyen özönére nem volt felkészülve. De nem véletlenül kapta meg végre annyi várakozás után ezt a megbízatást, rendelkezett elegendő kreativitással ahhoz, hogy a helyzethez alkalmazkodva eltávolodjon a sémáktól. Titkon még az is megfordult a fejében, hogy egyszer majd az ő szavait is mohón biflázzák az eljövendő idők ifjú nemzedékei. Fel fog ő még kerülni a Krónika legfényesebb lapjaira.
– Túl sok kérdést tett fel – mondta a profik hűvös modorában, ugyanakkor ügyelt rá, hogy hangjában a megértés, a szeretet, a segítőkészség felhangjai domináljanak. Ezek a pozitív hatások a kommunikációban, az előírások szerint szorosan hozzátartoztak a cég imázsához.
– Menjünk sorjában – kezdte az Angyal – Először is, hogy segíthet-e? Nem kérem, azért vagyok itt, hogy én segítsek – hangja megnyugtató volt – Másodszor, ha megengedi bemutatkozom, a Kulcs Hordozója vagyok. És harmadszor, ez itt nem egy harmadik típusú találkozás, hanem az Isteni Kegyelem Kiáradása elnevezésű kétezer év óta működő sikeres projektünk. Persze tudom a nevét már rég meg kellett volna változtatni – tette hozzá még sietve, enyhe zavarban.
– Ez az egész egy kicsit kusza, de milyen legyen egy álom? – merengett magában Ádám.
Az Angyal rögtön reagált a gondolatokra – Szó sincs itt álomról. Azért jöttem, hogy ezt a Kulcsot felajánljam – Ádám felé nyújtotta kezét, tenyerében ott feküdt a Kulcs. A fiatalember némi tétovázás után elvette. Arany színe volt, a mérete egy normális kulcsnak körülbelül a kétszerese. Szerényen csillogott, hűvös volt a tapintása, jó volt kézbe fogni, ugyanakkor valami komoly fenség áradt belőle.
– Mit csináljak én ezzel? – kérdezte Ádám. Egyre jobban érdekelte ez az egész dolog.
– Most jön a nagyjelent – gondolta egy csepp szorongással az Angyal – A Kulcs az Ajtót nyitja – mondta ünnepélyesen.
– Ezt rögtön gondoltam, de milyen ajtót? – szúrta gyorsan közbe Ádám.
– Ha eljön az ideje, tudni fogja. Ha ott lesz, csak csúsztassa a Kulcsot a zárba, fordítsa el jobbra, az Ajtó mögött nagy fényt, és egy felfelé vezető lépcsőt lát majd. Egy dolgot tudnia kell. Az Ajtót csak akkor találja meg, ha egész életében keresi. Senki nem vezetheti oda, és egyedül kell belépnie is. Lesznek sokan, akik tanácsot adnak majd. Egyesek közülük olyanok, akik még egy telefonfülkében is eltévednek, másokra viszont érdemes hallgatni. Döntse el, kire figyel, legyen éber! Vigyázzon a Kulcsra!
Ádám még akart valamit kérdezni, de ekkor hirtelen egy másik alak tűnt fel az angyallal szemben, az ágy bal oldalán.
– Keressen, döntse el, legyen éber, vigyázzon! Ezt a hülye szöveget. Ez a lúzerek dumája – harsogta jókedvűen az új jövevény, egy napbarnított arcú fiatal férfi. Divatosan, sportosan elegánsan volt öltözve. Magabiztosság, könnyedség áradt belőle, és valami extra erős férfi parfüm illata. Látszott rajta, hogy tudja mit akar, és azt általában meg is szerzi.
– Oda se figyelj erre a szárnyasra, be van lőve! – hadarta, majd kedélyesen, ugyanakkor határozottan legyintett az Angyal felé, mint akire nem is érdemes több szót vesztegetni, mert úgysem beszámítható.
– Inkább ide figyelj! Szeretnél pénzt, nőket, karriert? Szeretnél utazni, érdekelnek az autók, a hatalom? Mond, mit szeretnél? – lehengerlő, vihargyors volt – Kezdetnek fogadd el ezt! Valahonnan egy nagy bőröndöt vett elő, kinyitotta. Színültig tele volt vastag pénzkötegekkel. – Vedd csak el! Tiszta pénz, semmi rizikó, az adó levonva. Csak ezt a Szerződést kell aláírnod – egy díszes pergament nyomott Ádám kezébe, és mutatta, hová kell a szignót tenni.
– A pontozott vonalra a neved jön, mellé abba a kis körbe pedig egy csepp vér az ujjbegyedből. Tudod, a genetikai azonosítás miatt. Láthatod, a legújabb módszerekkel dolgozunk.
– Melyiket válasszam? – kérdezte magától Ádám, miközben tekintete a kezében lévő kulcs és a szerződés között poroszkált oda-vissza tétován. Hirtelen megmozdult mellette a paplan, egy nő könyökölt fel az ágyban, és álmosan, de érthetően megszólalt – Ádám, úgy megennék egy almát!