Az utóbbi időben egyre jobban foglakoztat a magyar nyelv jővője az utódállamokban. Ha megtehetném meghúznám a vészharangokat, éjjel-nappal verném a lármafákat, mert baj van, nagy baj! Az utódállamokban szakadt magyarjaink, még valamilyen szinten beszélnek magyarul, de a legnagyobb baj ott mutatkozik, hogy az utódállamokban lassan megszünik a magyar nyelv írásbelisége. Nem titok, amely nyelvnek nincs írásbelisége az megszűnik, kihal. Erre az egyszerű logikára építenek az említett országok politikusai, amikor a magyarság, elősorban a magyar nyelv eltűntetésén munkálkodnak. Alig jelennek meg magyarnyelvű lapok, a magyar nyelvű könyvkiadás pang, az iskolák felett ott függ Damoklesz kardja. Nem ezért történik mindez, mert nem lennének magyar iskolák, habár számuk csökken még elemi fokon is, nem azért, mert betiltják, lebontják, hanem egyszerűen a magyarok szinte jószántukból feladják iskoláikat, lassan nem érdekek vezérlik a szlováknyelvű iskolákba, hanem a meggyőződés. Ez még rosszabb, még hatékonyabb, még eredményesebb a magyarnyelv megszűnése felé, mint a politikusok, miniszterek magyar nyelv ellenes áldatlan tevékenysége. Egy főiskolás lány azzal magyarázta, hogy ma Szlovákiában nem érdemes magyarnak lenni. Szerintem közel járt az igazsághoz. Amíg például Szlovákiában a magyar tannyelvű osztályok létszámhiánnyal működnek, addig a szlovák tannyelvű iskolak létszámának 40-45 százalékát magyar tanulók alkotják a Felvidéken. Ezek a tanulók biztosra vehetően soha nem fognak megtanulni sem írni, sem olvasni magyarul. Nem fognak tudnak írni, olvasni anyanyelvükön, nem ismerik a magyar irodalmat, a magyarok történelmét, kultúráját, ezért ezekben az országokban mindjobban hiányzik a magyar ifjúság identitás tudata. Az interneten ezt nagyon jól lehet érzékelni, mert 5 szlovákiai magyar nemzetiségű tanulóból 3-4 tanuló /főiskolás/ első mondata: „-nem tudok írni magyarul”, néha madarul. Miért? –kérdem én? –Mert szlovákba jártam felelik szinte büszke öntudattal. Sajnálatos helyzet, Romániában, Szlovákiában, Szerbiában, a magyarnyelv mindjobban szorványba szorul, az írásbeliségét elveszti, a beszélt nyelv minősége romlik, a nyelvvel együtt ezeknek az országoknak a magyarsága egy olyan veszélyes folyamat közepében örvénylik amely generálja önmagát, és a magyarság mint kisebbség vagy nemzetrész eltűnését fogja okozni.
3 hozzászólás
Nyelvében él a nemzet – mondotta Széchenyi István. És most valóban iszonyú szomorú a helyzet. És nem csak a határokon kívül. Egyetértek veled. És vajon mit kellene tennünk? Bárcsak tudnám!
Tanulságos.Mindenkinek el kellene olvasni! Grt.Z
Kösz a véleményetekért. Szerintem a megoldást két szóban kilehet fejezni: egység, össszetartás.