A szerelem hiánya lassan elporlaszt.
Senki se gondolná mennyire sorvaszt.
A szerelem hiánya télen is olvaszt.
Nyáron pedig jégtömbként fagyaszt.
Üres a szívem s üres az álmom.
Társam akárki, én már nagyon várom.
Bizony a szerelem egy nagyon furcsa dolog,
ha elér olyan, mint télen a kabát,szíved fűti,
lelked szárnya kitárul,
s az egész világot egy másik szemmel látod,
amit nem zárhatja be semmilyen átok.
Sajnos a tél elmúltával a kabát csak zavaró.
S van, aki leveszi s mit szerelemnek hitt gyorsan feledi.
Azt kívánom, ha kabátra lelsz,
legyen olyan mely, télen szívedben égeti a lángot,
nyáron pedig leveheted,
mert már a kabát a szívedben van,
s ha jól megy ott is ragad.
Nekem már hiányzik egy kabát.
Hogy szerethessek, és hogy szeressenek.
Természetesen tovább teszem a dolgomat.
Az életem tovább megy,
csak hiányzik egy kabát, mit végre felvehetek.
1 hozzászólás
Kedves Attila!
Nagyon jó rimek vannak a versben, nekem tetszenek. És za, hogy a szerelmet a kabáttal hoztad össze, ez tényleg nagyon ötletes dolog.
Szép vers, gratulálok!
Üdv
Peti