Rossz legény és leány (Tréfás népi elbeszélés feldolgozása)

Volt egy lány is a faluban,
Volt bizony egy lányka,
Senki nála nem volt rosszabb
Az egész határban.

Nősült volna már a legény,
De rossz híre nem hagyta,
Ember nem volt a faluban,
Ki lányát hozzá adja.

Kutyának se kellett a lány,
El nem vette senki.
Rossz volt, így hát elkerülte
Őkelmét mindenki.

Egyszer aztán mit gondolt
A rossz legény s rossz leány?
Jobbat mi már úgy se kapunk,
Vegyük el hát egymást!

A lakodalmat megtartották,
És így okoskodtak:
Ha kalapom félrevágom,
Akkor asszony,tudjad,
Haragszom,hát hozzám ne szólj,
Végezd a dolgodat!

Az asszony is kikötötte,
Hogy ha dühös lészen,
Kendőjére nagy bogot köt,
S az ember legyék résen!

Így volt hát egy jó darabig,
Ha az egyik orrolt,
Kuss a neved!- kiáltotta,
A másik pedig kussolt.

Megunták a sok duzzogást,
És az ember így szólt:
Kalap, kendő egyenesbe,
Éljünk mi is békességbe'
Éppen úgy, mint mások!