Szerelmeddel körül veszel,
Édes csókkal, borítasz el!
Kívánságaimat lesed,
Amint lehet, teljesíted!
Állandóan vigyázol rám,
Ne érjen el a rossz hozzám!
Gondjaimat messze űződ,
Szerelmemet viszont fűtöd!
Fejem válladra hajtom,
El is tűnik minden bajom!
Beszívom az illatodat,
Hozzád dugom az arcomat!
Este, mikor ágyba megyünk,
Csodás útban van részünk!
Szerelmedtől ittasan,
Két karod közt, alszom el!
Te, jelentesz nekem mindent,
Mit a sorstól kaphatok!
Vigyázok is szerelmedre,
Nincs is ennél jobb dolog!
Köszönöm a sorsnak, hogy vagy,
S én, lehetek szerelmed te, neked!
Szerencsém az, hogy jókor került,
Utadba az én, gyarló életem!
2 hozzászólás
Kedves Vörös Démon!
Ez a versed megint olyan igazi Démon-ira sikerült!
És ez így van jól.
Már írtam Neked sokszor… és most is megteszem… számomra azért is igazán értékesek a verseid, mert nem csak egyszerűen leírod azt amit gondolsz/érzel, hanem annak minden versed esetében megadod a módját.
Keretek közé zárod. Minden versed rendelkezik szabályos rímképlettel, és minden rímed kristálytiszta.
Tartalmi szempontból sincsen kifogásolni való, hiszen amit írsz azt kerek, egész mondatokban teszed… nincs szükség arra, hogy bárki bármit belemagyarázzon az írásodba. Talán túlságosan is konzervatív lennék, de nem bánom, felvállalom ezt, mert számomra ezek egy igazi vers ismérvei!
Gratulálok: A.
Kedves A.
Köszönöm ezt a hozzászólásodat is. Örülök neki, hogy tetszenek a verseim, pedig igen amatőr vagyok.
A gondolataimat, érzéseimet írom úgy le, ahogy előtörnek belőlem. Szerintem egy vers egy önálló történet, azt pedig keretbe kell foglalni, úgylátszik ez annyira bennem van, hogy észre sem veszem.
Köszönöm Gabi