MIKOR ERDÉLY székelyföldi részét visszacsatolták hazánkhoz, édesapám áthelyezését kérte nagyobb városba, hogy ott négy középiskolás korú gyermeke helyből járhasson iskolába. Marosvásárhelyen, egy nagy általános iskolába került, ahol a felsősöknek magyar-irodalmat, számtant-mértant és fizikát tanított.
Szüleim átköltöztek, a nyarat a lakás berendezésével töltötték, én azt a szünidőt a Háromszék megyei, Páva községben, nagyanyámnál töltöttem. Ezért csak ősszel választottam iskolát. Több középiskola működött a városban, azonban ősszel már csak pótbeiratkozásra jelentkezhettem, s csak kitűnő bizonyítványomnak köszönhettem, hogy fölvettek a kereskedelmi középiskola 57-es létszámú lányosztályba.
A diákoknak – „üzemi gyakorlat” keretében, minden nyári vakációban egy hónapig – dolgozniuk kellett valahol. A kereskedelmi középiskola első évfolyamát követő szünetben, abban a papír- és könyv-boltban találtam elfoglaltságot, ahol vásároltam az írószereket, második évfolyam után egy ügyvédnőnél praktizáltam, adminisztrációs munkájában segédkeztem, elvitt bírósági tárgyalásokra, és amikor lehetett, a német nyelvre váltottunk, aminek később nagy hasznát vettem.
A harmadik évfolyamot követő vakációban találkoztam egyik osztálytársammal, aki említette, hogy őt kisiskolások felügyeletére alkalmazták. A Burger-kert (rendezett parkerdő), Marosvásárhelynek egy gyönyörű része, itt van a nyári tábor. Én sem akartam a szünidőt csupán pihenéssel tölteni. Diákkori élményeimet naplóban rögzítettem, íme:
1944. július 6. – Egy verőfényes délután Pityu (bátyám) kíséretében mentem a hegyre. Tetszett a környezet és arra gondoltam, milyen jó lenne nekem is itt tölteni a szünetet. Vilmos bácsi, édesapám kollégája vezette a nyári tábort, közbenjárásával alkalmaztak engem is nevelőnek. Csodálatos! Már szerdán 8 órakor kezdhetem a munkát! Örömmel újságoltam el otthon a jó hírt.
Július 22. Vasárnap. – Kilences misére vittük a gyerekeket a Ferences Barátok templomába. Kató és én a lányokat kísértük, Jenő meg a fiúkat terelgette a hosszú úton, a város felé. Olyan megható volt: a templomban mellettem ült egy néni, akinek sárga csillag volt a mellére tűzve. Egész mise alatt végig sírt. Én is szomorú voltam, nagyon sajnáltam őt. Imámban arra kértem jó Istent, jöjjön segítségére, mert biztos, hogy nagy bajban lehet.
EBBEN az időben már egyre több sárga csillagos emberrel találkoztunk a városban. Egy nap, osztálytársammal a város gyönyörű főterén hazafelé sétálva megdöbbentett, hogy felügyelet mellett, hosszú sorban tereltek embereket valahová, mindnek a mellén sárga csillaggal. Összenéztünk, mert fogalmunk sem volt arról, mi történik körülöttünk. A járdán megállva néztük, hogy lehajtott fővel, csendben vonulnak az úttesten. Egyszerre egy fiatal fiú a sorból integet és kiabál felém: mosolyogva, kedvesen köszöntött. A fiú egy rokonunk aranyműves üzletben inasként volt alkalmazva, onnan ismertük egymást. Csak később hallottuk (én akkor csak rémhírnek tudtam elfogadni), hogy vagonokba rakva hurcolták ki őket az országból).
Akkor is nyár volt – de milyen nyár… Ez a két kép gyakran megjelent előttem, és még most is elevenen él bennem. Csak a háború után világosodott meg tisztán, valójában mi is történt akkor.
22 hozzászólás
tetszel… tetszik az életed, az írásod hangja….
(egy nálad jóval fiatalabb ember tiszteletével)
Áron
Köszönöm a kedves hangú üzeneted. Nem mindig a kor határozza meg azt, ha hasonló a véleményünk, ízlésünk. Általában megtörtént, igaz történetekkel szeretek foglalkozni. Örülök, ha tetszett neked rövid írásom.
Ne haragidj, hogy ilyen későn reagálok rá, de korom ellenére nagyon elfoglalt vagyok, és nem mindig tudok sokáig böngészni az interneten.
Más idők voltak, de mennyire mások… Ismét örömmel olvastam emlékeid!
Megelevenedett előttem minden sorod.
Szép és egyben megrázó történetek.
Örömmel olvastalak ismét.
Kedves Zsike!
Igazán nagyon köszönöm a kedves szavaidat, és hogy érdekelnek az írásaism, s eljöttél elolvani. Biony, nagyon megráztak az akkori események, pedig lehetett rá számítani.
Szeretettel: Kata
Nekem az amit leírsz, szerencsére csak történelem. Nehéz idő lehetett mindenki számára, hisz az elhurcoltakat sokan ismerték…
Reméljük, hogy a történelem nem ismétli meg önmagát és nem történnek újból olyan események, aminek meg sem kellett volna történnie. Igazsághoz tartozik, hogy mint igazán fiatal kislányt úgy érintett, hogy nem is tudtuk, valójában mi történik, hová mennek a szerencsétlen emberek… De így is megrázó élmény volt.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kata
Hálás lehetsz a sorsnak, hogy akkor még csak kislány voltál, és csak sokkal később tudtad meg, hogy amit akkor átéltél milyen gyalázat volt. Valószínű, hogy mélyen benned maradt és a sok szép írásod ennek is köszönheted. Az akkori rossz élmény nagyon kifinomulttá tehetett.
Ez érződik minden hozzászólásodon. Én csak büszke lehetek egy-egy hozzászólásodhoz amit az írásaimra teszel. Köszönöm hogy olvashattalak.
Szeretettel Elizavetta
Kedves vagy. Elizavetta!
Annyiban igaz lehet, amit leírtál, hogy az oszágoka rengető nagy eseményeket átélve, olyan tapasztalatot szerzünk, amit könyvekből megtanulni nem lehet. S nekem aztán volt részem ilyen sorsrengető eseményeket átélni közvetlenül és közvetve is. De a jó Isten mindi velem – és velünk (családommal) volt, átsegített a legnehezebb időkön, amiért mindig hálás leszek.
Köszönöm, hogy itt jártál és elolvastad rövid alkotásomat.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Jöttem olvasni ezt az írásodat, mert kíváncsi voltam hogyan viszonyult a zsidó vallásúak /vagy őseik zsidó vallása miatti/ üldöztetéséhez az, aki már akkor is élt. "A kincses lakás" című novellámban írtam ezekről az időkről, de én csak a történelmi és irodalmi leírásokból ismerem ezt az időszakot.
Jó a párhuzam az életre készülő fiatal lány, és az élettől búcsúzó, sárga csillagot viselő emberek körülötte. Magyarországnak nem jutott Dánia méltóságából, ahol X. Keresztély király a zsidó vallásúak elleni intézkedéseket azzal utasította vissza, hogy "„Ebben az országban nem létezik zsidókérdés. Itt csak az én népem van.”
Judit
Kedves Judit!
Lám, ezt z írásomat 2009-ben tettem föl, Te 2011-ben olvastad, én pedig csak most vettem észre, hogy írtál hozzám, mint aki egy kedves, hűséges olvasója a föltett írásaimnak.
Köszönöm Neked és elnézést kérek, hogy csak most reagálok rá, mert végignéztem-lapoztam a teljes anyagomat.Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Ez egy végtelenül tragikus időszaka volt világunk történelmének. Hál' Istennek én csak filmekből, könyvekből ismerhetem ezeket a szégyen teli időket.
Azért itt is megmutatkozott az a tény, hogy az írásban mekkora erő, és időtállóság rejlik. Az, hogy dátumozva vannak a naplód beírásai, abszolút történelmi dokumentummal felérő krónika. Minden esetre azt jó volt olvasni, hogy a szörnyű eseményekig kiegyensúlyozott fiatalkorod volt.
Szeretettel:
Zoli
Kedves Zoli!
Akkor voltam középiskolás, csodás és remek tanárokkal Marosvásárhelyen, sajnos, ott nem tudtam befejezni, mert menekülve kellett visszatérnünk a csonka hazába, mert a front közeledett az országhatárhoz. Csodás majd' 4 évet töltöttem el Erdélyben (apukám székely ember, ott élnek rokonaink), őt és 3 közül már 2 testvéremet is besorozták katonának.
Igen, nagyon sokat jelent, hogy naplókat vezettem, azért olyan, mintha időnként történelmet írnék.
Mi akkor nem is sejtettük, mi is történik körülöttünk, arra a borzasztó, emberekhez nem méltó tettekről, ami lett belőle, fogalmunk sem volt, csak később tudtuk meg a valóságot.
Ha egyszer időd lesz, keresd meg a prózáim közt (nem nehéz, mert a legvégén van, az első prózám, amit föltettem belépésem után 2006-ban), nyugdíjazás után, abban leírom, hogy kezdődött az én irodalmi életem…
Nem fogod megbánni.
Köszönöm, hogy érdeklődtél a most ajánlásoknál föltett prózámat is.
Szeretettel: Kata
Akkor is nyár volt… – Olyan gyönyörű a cím, hogy az ember el sem hinné mit takar, drága Kata!
Pedig igazán borzalmas idők voltak azok. A mindennapi kis ember, azt sem tudhatta mi zajlik ebben az országban. Titokban tartották, tehát tudták, hogy bűnt követnek el, azok akik tették, máskülönben miért lett volna szükség a titkolózásra?
Sajnálatos, hogy napjainkban is előfordulhatnak hasonló rémtettek, borzalmak. Hány embernek kell új hazát keresnie, hogy túlélje a hatalmaskodók agresszióit, és hányan vannak az áldozatok, akiknek esélyük sincs a túlélésre? Sohasem fogom megérteni, hogy valaki merészel élet-halál ura lenni embertársai felett. Erre nincs bocsánat, nincs kegyelem… ilyenkor gyakran eszembe jut, hogy pokolnak is kell lennie valahol.
Örülök, hogy rábukkantam erre a régi emlékezésedre, köszönöm, hogy olvashattam.
Ölellek szeretettel
Ida
Drága Ida!
Köszönöm, hogy itt jártál és elmondtad írásommal kapcsolatos érzéseidet. Bizony, nagyon szomorú idők voltak, amikor már nem lehetett véka alá rejteni a gonosz tetteket. Micsoda ördögi gondolat, aki ezeket kitalálta. Nagyon sokat olvastam már erről felnőtt koromban, és rettentően hatottak rám. S milyen gondolat az, akik mostanában el szeretnék kenni az egészet, mintha meg sem történt volna…
Persze, nem csak Nyugaton, de tőlünk Keletre is voltak hasonló rémtörténetek emberek ezreinek kioltásával… Csak ott egyéb "gyógyszerrel" operáltak… Egyszerűen ép ésszel nem lehet követni, hogy ilyesmi (még egy élet kioltása is) hogy jut valakinek az eszébe.
Az egyik tv-csatornán esténként vannak ún. Fel nem fedett bűntények, nos, ott is találkozhatunk szörnyűségekkel, hogy csak úgy, buliból erőszakolnak meg fiatal gyerekeket, nőket, s utána nevetve-megkínozva gyilkolják meg. Brr… nem folytatom.
Köszönöm, hogy nálam voltál. Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon megrázó története, annak a sötét korszaknak.
Borzalmas nyár lehetett. (erről viszont beszélni, írni kell, hogy soha ne történjen hasonló. Vannak olyanok akik tagadják, hogy ez létezett, nem értem, mikor még ma is történnek hasonlók, mint pl. a legutóbbi terrortámadás.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ica!
Borzalmas történet, s nem is tudom, hogy képzelik el azok, akik tagadják, hiszen még vannak, ha nem is sokan, akik átélték. Az emberi gonoszság kimeríthetetlen. Sajnos, az is igaz, hogy még ma is történnek hasonlók. De kinek jó ez?
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Szüleim, nagyszüleim is meséltek hasonló történeteket, ők se tudták mi történik csak azt látták, hogy valami rossz. Beszámolód nem csak azért tetszik, mert történelem, hanem azért, mert a szemtanú szájából nagyon hiteles és megrázó! nagy érdeklődéssel olvastam. Van folytatása a naplódnak?
Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Laci!
Igen, más, ha nem csak olvasmányból, hanem a megtörtént esemény szemtanújától halljuk a történetet. Bizony, az írásaim immár három századot ölelnek át. Ugyanis szüleim a 19. sz. utolsó évtizedében születtek, arról is hallottam tőlük, aztán a 20. sz. elején az ifjúkoruk, majd az I. világháború, a 20-30-as években átszenvedett világválság… Alig múlt el, jött a következő világháború, ami ismét felforgatta a családok életét. Azokat a történeteket én mind feljegyeztem, gyűjtögettem, majd naplóimban megörökítettem. Összesen 5 naplóm van, ebből háromban nagyon sok minden belefért, mert apró-kockás, mindkét oldalára az én apró betűimmel teleírva, tintával. Most is jól olvasható. Valaki hallott róla és kért belőle bizonyos részeket, mivel egyetemi diplomája megvédéséhez használta fel.
Nos, kérdezed: van-e folytatása a naplónak. Igen, aztán felnőtt koromban – bár eléggé elfoglalt voltam a munkámmal és három gyerek nevelésével, egy derékba-tört házasság felbontása után, egyedül.
Aztán amikor tehettem, még utána is feljegyeztem fontos eseményeket. Ezért bőven van honnan merítenem, nem kell témákat keresgélni.
Javaslom, olvasd el, a legelső prózámat, címe: Én és a számítógép, abban sok mindent találsz ezzel a témával is kapcsolatban.
Köszönöm hogy olvastad a beszámolót, máskor is látogass el hozzám.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
A cím megragadott engem, és egy romantikus történetet vártam.Akkor még nem tudtad, mit is jelent az, ha valakinek a mellére sárga csillagot tesznek, ezért Neked az a nyár szép volt. Nagyon tetszik a naplójegyzeted és szép visszaemlékezésed.
Ezen a télen sok könyvet olvastam, és valahogy vonzott a holokauszt téma, több erről szóló könyvet is kiolvastam.
Most már tudjuk, mi is történt azokkal az emberekkel, és bízunk benne, hogy soha de soha ilyen nem fordul elő!
Sok szeretettel olvastalak! Matild
Elnézést kell Tőled kérnem, kedves Matild, de az alábbi véleményezésed csak most került elém. Azt is csak később tettem fel, hogy mások is olvashassák. Bizony, borzasztó dolgok történhettek. Felnőtt koromban én is utánanéztem, mik történtek akkor és mindent, amiről tudtam, elolvastam. Hihetetlen dolgok történtek, az biztos, amit gonosz emberek művelhettek
abban az időben. Hogy ilyen gondolat hogy fogamzik meg egy embernek hívott élőlénynek, az szinte hihetetlen, hiszen még az állatok is sokszor egymást megvédik, és nem bántják, legfeljebb a vadállatok, akik csak úgy tudják az étküket beszerezni, hogy megölik őket.
Más állatok pedig egymás utódát képesek felnevelni, ha az árván marad. Sokszor olvashatunk ilyesmiben. Ezért olvastam el én is sok könyvet, hogy a szörnyűségekről pontosan tudjak tájékoztatni.
Köszönöm, hogy ezt is elolvastad. Szeretettel: Kata