Előrelendül,
s az égre röhög
hiányos fogsorával.
Hintázik a dekadencia.
Hátralendül,
s a földre köp
az undor élvezetével.
Hintázik a dekadencia.
Várja míg gyomorliftje
a harmadikra ér,
s ott minden romlandót kiad.
Hintázik a dekadencia.
Majd megtisztulva énekel,
s lábát lóbálva
tovább hajtja magát.
Hintázik a dekadencia.
A rongyos kis angyal
meg leköpve -hányva sírdogál
a homokozó oldalvonalán.
5 hozzászólás
Ettől az embernek is köpni támad kedve
/ez pozitívum akart lenni 🙂 /, annyira érződik rajta a keserű szájíz.
Nos, nekem ez jutott róla eszembe.
Hanga
Sok az irónia, ami jól van felhsználva! Személyszerint nekem nagyon bejön! Grat!
Érdekes… (üdv.: Á.E.)
Ebben a versben az a legironikusabb, hogy a dekadencia szónak annyi jelentése van, ahány ember. Mindenki másképp definiálja, nekem eddig mindenki mást monott, az én szememben például önpusztítást jelent(legfőképp). A versed tehát mindenkinek mást mond, de szerintem mindenkiben ugyanazt a hangulatot fogja kelteni: keserű iróniát a világ mocska iránt. Szerintem. Zseniális vers, gratula!
Elismerésem a sorokért, kicsit szokatlan, de érdekes vers..)