Nyíljon szám a tüzes csókra
S elfelejtet édes bókra
Egyik távol, másik közel
mind a kettő arra tüzel
Minden érzést oda adjak
Lelkem tárul, mint az ablak
A zöldellő kikeletre
mint a madár úgy röptesse
Fellegekbe, magason
Onnan szálljon messzi tájra
A végtelen hét-határra
Ne is legyen semmi béklyó
Csak az a pár kedves szép szó
Női nemnek minden bája
A szívembe belevájja:
Ez a vágy s a kín megéri
Mert az élet így eléri
Teljességét, szabadon
5 hozzászólás
Kedves Szirom!
Szééép! Igazán!
Nagyon jók a rímek, külön tetszik, hogy nem ragrímekkel dolgozol!
Az egész nagyon egyben van, és nekem tényleg tetszett!
Gratulálok: A.
Köszönöm kedves szavaidat,
és külön örülök, hogy tetszett.
Szirom
Bizony, a bók lassan kivész, akár a romantikus szerelem. Nagyon tetszik a versed.
Üdv: Colhicum
Kedves Szirom!
Nagyon tetszik a versed. Úgy érzem, én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy még tudom, mi az, hogy bók, tapasztalom, milyen jó érzés kapni. 🙂 Remélem, hogy nagyon sok ember fog adni és kapni is, s talán a versed is segít ebben! Nagyon egyben van, fantasztikus! Üdv: Andi
Köszönöm a szép szavakat és a bíztatást.
Szirom