Erósz
Hirtelen jön, és váratlanul:
úgy lángra lobbant, hogy elevenen égsz el…
Senkit sem hagy ártatlanul,
és öröm, ha benne elenyészel.
Szomjazza az ösztön, pedig nagyon fájhat –
szenvedéssel, kínnal a legnagyobb gyönyör;
pusztítása szörnyű, ha gyűlöletbe átcsap:
ha Veled van, ha nincs; mindenképpen gyötör.
Kínzó vágytól égve hús hússal egyesül;
összeforr a két fél, s Erósz megtestesül.
5 hozzászólás
Kedves Kalina!
Jó a témaválasztás és nagyon találó a megfogalmazás! Tetszik!
Kíváncsian várom a két másikat!
üdv: wryan
Kedves Kalina!
-Remek téma, nagyon szép vers, várom a "trilógia" másik két tagját.
-Szeretettel gratulálok: Zagyvapart.
Szia!
Jó vers, ilyen a szenvedéllyel átitatott szerelem. Tetszik.
Igazi szenvedély,
igazi érzés,
mely ha utólér,
nem kell a kérdés.
Gratula!:)
Ebbe beleborzongtam oly égető ami átjön. Remek vers.
Gratula