símogatja sápadt arcodat,
pillantásod ad nekem reményt,
szemed tükre megtöri a fényt.
Imádom a bőröd illatát,
ajkad ízét, melled bársonyát,
vágyom beleolvadni testedbe,
mint napsugár a természetbe.
Kacérkodva széllel, repültem feléd,
Ámor tüzes nyila engem utolért,
nincsen szívemnek nagyobb vágya,
kérlek légy gyermekem melegágya.
10 hozzászólás
Szép szerelmi vallomás!
Kedves Györgyi! Ez nagyon-nagyon csodálatos, ahogyan leírtad gyönyörű óhajod! Csak gratulálni tudok!:)
Kedves Sleepwell köszönöm szavaidat. :-))))
Nagyon szép ez a szerelmes vallomás.
Gratulálok
Gyula
Ez a versed is tetszett.
Nagyon szép: a képek, a rímek; az egész úgy, ahigy van!
Gratulálok! 🙂
elnézést: ahogy
az utolsó sor érdekes, gyermekem meleg ágya, nem tok rájönni, miről van szó, csak azut érzem nagyon közeli szeretet-szál lehet az. Gratu.
Kedves amazonasz, Kati, Sziszi köszönöm látogatásotokat és véleményeteket. :-))
Drága Miki ráéreztél valamire nagyon. Majd priviben részletesen elmesélem. :-)))))