Mikor pillantásunk összeforrt,
Sorsunk megpecsételődött.
Mikor bőrünk összeért,
Egy világ felperzselődött.
Mikor ajkunk összeért,
Isten is, Ördög is sírt.
Mikor szívünk egybeforrt,
A világ kapuja kinyílt.
Mikor testünk egybeforrt,
A világ számunkra megszűnt.
Mikor lelkünk egyévállt,
A végtelenbe elrepült.
4 hozzászólás
Nem csalódtam… Ez is nagyon jól sikerült!
Csatlakozom az előttem, szólóhoz.
“Mikor szívünk egybeforrt,
A világ kapuja kinyílt.”
Ez a két sor a legszebb.
nagyon szép ez a versed is
sok igaz érzés van bene, gondolom hasonlóképpen kaptad az ihletet
Igaz szerelem…