Hetednap jött érte a megváltó halál,
és híre ostorként csattant a szívemen,
kiszállt apám lelke a kórház ablakán,
ezután csak emlékeimben lesz velem.
Még csak gyerek vagyok, a fia voltam,
a főorvos rakosgatott az asztalon.
"Ne menjen be hozzá, ne lássa őt holtan,
semmit sem érzett, ha ezzel vigasztalom!"
Tudtam, magam kell az úton tovább mennem,
az életem nem lesz már olyan, mint régen,
de ha lágy szél suhan, emléke fáj bennem,
a messzeségből apám sóhajt az égen.
4 hozzászólás
Szia!
Szép, szomorú vers apukád haláláról.
Szeretettel: Rozália
Én láttam.
"többé semmi sem lesz már olyan, mint régen" Így igaz.
Poppy
Csak az tudja átérezni igazán a fájdalmat, aki szerettei
közül már elveszített valakit.
Nagyon szép, fájdalmas búcsú édesapádtól.
Nagyon szép vers és szép emlék róla!