Üres az otthonom,
üres a két karom,
üres most minden szó
remegő ajkamon.
Ordít a tenyerem,
ordít a vánkosom,
ordít a szememben
a vérző fájdalom.
Zokog a félhomály,
zokog a szerelem,
zokog a gyertyaláng
nélküled lelkemen.
Nélküled
By Andika
16 hozzászólás
Hát, ez csodálatos, Andika! Gratulálok: Colhicum
Nagyon dallamos, izgalmas vers. A hiány sugárzik belőle. Ismerem az érzést.
Gratulálok, jó volt olvasni!
üdv, macs
Tetszett a versed.
Nyugodt lehetsz
Lesz versköteted.
Szép! Olyan igazi andikás! 🙂
Gratulálok Andika! Versed a szeretett lény hiányának tökéletes kifejezése…
Szia!
Szerintem is nagyon te vagy. Szép.
Maristi
Szia!
A szeretett lény hiánya rettentően tud fájni, s ezt kiválóan érzékeltetted versedben! 🙂
Ami üres, teli lesz!
Ami ordít, majd hallgat!
Ami zokog, majd nevet!
A jó majd megtalál!
Gratulálok!
A.
Magával ragadó!
Tetszik, ahogy az ismétlésekkel fokozod a fájdalmat, az érzést, a hiányt. Nagyon jó!
Gratulálok: A.
Andika!
A hiány fájdalom,
mely sebeket ejt
a lelkünkön.
Gyönyörűen fejezted ki megint Magad!
Gratula!
Nagyon szép az utolsó sor fogott meg a legjobban!
Szia!
Nagyon jól érződik versedben a hiány fájdalma.
Köszönöm mindenkinek, nagyon jó, hogy ennyien olvastátok a versem, elszorult a szívem tőle, KÖSZÖNÖM!
szia Andika, ez nagyon szép, gratulálok!
Szia!
Nagyon nagyon szép vers és sajnos át is tudom érezni mert bennem is ez van!Igy lehet "pár" sorban megfogalmazni valaki hiányát! Gratulálok!!!
Kirázott a hideg. Erőteljes, gyönyörű.