Cigarettám elégett, múló állapot,
Fák, tengerek, dombok, állatok,
Kik halljátok a Mindenség dalait,
Megyek, és kezdek magammal valamit!
Tarisznyámat hátamra veszem,
Cigarettatárcám zsebre teszem,
Nem foglalkozva testem bajával,
Megyek szembenézni ezer halállal.
Úttalan utakon kísérem magam,
Ha beszélek sem hallják a szavam.
Utamon társam lesz az erdő, a patak,
Rajtuk kívül: ember egy sem akad!
Falvakban, tereken majd megvetéssel néznek:
-Semmirekellő alak, minek ennek élet!
S miután nyugtázzák, hogy jobb emberek nálam,
Dolgukra indulnak, és könnyebb lesz a vállam.
Megyek egy ideje már, jobbra ott egy rét,
Áthaladva rajta, látok sokféle lepkét.
A fűszálak közt lábam nyoma
Mutatja, hogy merről megyek hova.
A horizonton egy falut fedezek fel végre,
Ha kilépek egy kicsit, odaérek délre.
És bár hívogatva rám kacsint a hegynek orma,
Engem jobban vonz a templom tornya.
Mert akárhogy is hívogat a táj,
A gyomrom korog, enni, muszáj!
Gyönyörködöm a tájban lépten, nyomon,
Aztán aszfaltra érek, hol nincs lábnyomom.