Örülök kisasszony, hogy újra láthatom
Ismét rabul ejt kegyed bája
Engedelmével, most kézcsókom átadom
S vagyok alázatos szolgája
Kedden a színházban láttam önt, egyedül
Magányosan, fenn a páholyban
Magát figyeltem és nem azt, ki hegedül
Lenn a zenekari árokban
Arra gondoltam a második felvonás
Alatt, hogy mért van oly egymaga
S mi lehet vajon e gondra a megoldás
Ameddig el nem megy még haza
Eljött-e kegyeddel valaki férfi
Csak legalább kísérő gyanánt
S kérdem én: valahol van-e, ki félti
Egy pimasz idegentől, ha bánt?
Volt-e, ki lesegítette a kabátját
Előadás előtt a hallban?
„Ha elfogadna ma este, mint barátját
Én ön mellett lennék, ha baj van”
Ez volt az utolsó gondolat fejemben
Mikor a felvonás véget ért,
Lámpa gyúlt, megláttam önt talpig selyemben
S éreztem, életem révbe ért
Rohantam egyre, hogy mindenképp elérjem
Mielőtt elnyeli a tömeg,
Bemutatkoztam és kértem, hogy ne féljen
Nem vagyok önhöz még túl öreg
Emlékszik most már? Hát én vagyok az, aki
Önnek szép bókokat mondhatott
S úgy őrzöm emlékét, akár egy hazafi
Ki országáért vért onthatott
Kisasszony, ha nem veszi tolakodásnak
Szeretném meghívni ebédre,
Ha nemet mond: köszöntem, s meghagyom másnak
Az esélyt – bár hiszem, hogy megérte
Késő van, búcsúzom. Remélem, látom még,
Keresni fogom, ha nem bánja
S talán majd egyszer e remény, mint álomkép
Valóra válik – majd meglátja
9 hozzászólás
Ó, boldog békeidők! Akkor még volt udvarlás, volt igaz szerelem. Nagyon tetszik a versed.
Kedves Colichum!
Valóban boldog békeidők voltak azok. Én személyesen nem éltem meg (még), de nagyon szimpatikus az akkori stílus. Azért igaz szerelem most is van (legalább is reménykedjünk benne)
Vipera
Szia!
Ez jó, és a címe is: egyszerre utal(hat) a bácsika korára, illetve a keltezésre 🙂
Remekül válogattad a szavakat!
Kedves Inesita!
Köszönöm, hogy írtál! Ahogy már mondtam is, még ez sem az igazi. Az "Egy megkopott vallomás"-on gondolkodom még illetve a "Békebeli vallomáson". De lehet, hogy ez már csak szőrszálhasogatás!
Vipera
Kedves Vipera!
Én továbbra is a "Százéves vallomás"-t támogatom, hagyd azt a szegény szőrszálat…:)
Semmiképpen se megkopott ez a vallomás, a békebeli meg olyan semmilyen. Hallgass az öregebbre! Ja, és rám is:)
Szia! Véletlenül találtam az ajánlóban ezt a verset, de nagyon megfogott! Tényleg "békebeli" hangulata van. 🙂 Néhol kicsit döcögős, de azért hangulatos. Ritkaságszámba menő vizualitás van benne. Gratula, Poppy
Szia Poppy!
Nagyon örülök, hogy megérintett. Eredetileg egy pályázatra készült, mely a "Bók" témakörben indult, de sajnos nem jutott be.
Köszönöm, hogy olvastad és az építő kritikát is! :))
Vipera
Üdv!
Kellemes, könnyed hangulata van.
Érdekes lenne a mai világba illeszteni 🙂
Köszönöm a hangulat-képet!
medve voltam
Szia Medve!
Köszönöm, hogy olvastál és írtál! Én is tervezem, hogy benézek Hozzád. Hasonlóképpen Romhányi és Rejtő fun vagyok.
Üdv.: Vipera