Lássuk be…

… hogy valójában nincs is annál hasznosabb és élvezetesebb időtöltés, mint egy hétfői napon, kicsattanó frissességgel, matematikaórán ülni. Ezt természetesen én is így gondolom. Az a sok érdeklődő, figyelmet tükröző arc, az a sok felfedezéstől csillogó szempár… az lenyűgöző.
Érdeklődés a padtársunk hogyléte felől, teljes figyelem a különböző kozmetikai cikkek felhelyezésére, és a felfedezés, hogy: „Jé, elfogyott a tízóraim!”. Idilli, nem? Azt gondolom, nem vagyok egyedül az ilyen boldog pillanatok átélésével. Apró örömök az életben…
Csak akkor azt nem értem, hogy miért állnak olyan sokan bukásra matekból. Bizonyára sok minden múlik a diákok hozzáállásán, szorgalmán is, de vajon csak a nebulókban van a hiba? Talán ha élvezetes és érthető matekórákat tartanának némely tanárok, több figyelő tekintet hárulna szinuszra, koszinuszra, tangensre. És lehet, hogy a vizsgákat is könnyebben vennénk negyedik év végén.
Ha pedig elbukunk? Megeshet, hogy ezúttal egy kíméletesebb tanár markába kerülünk…
(A gondolatok egy érdekfeszítő matematikaórán rohamoztak meg…)