Egy víg kakas,tűzpiros tarajos,
a gazdája csak úgy hívta :Lajos.
mit tudta ő,hogy levesnekvaló,
a vidám baromfiudvar lakó.
Nagy vitéz volt,a kandúrtól se félt,
alig hajnalodott már cicerélt,
sarkantyúja tyúkokat szédített,
hátukon ott a sok vitézi tett.
Egy nap aztán pórul járt a koma,
esküvő készült,fényes lakoma,
Lajosunkat végzete elérte,
földi létét pörköltre cserélte.
2 hozzászólás
Nagyon jó, humoros. Bár a végén szegény Lajosból semmi se marad 🙂
Szerintem is tök jó!:)))))
Szegény Lajos.:)