Fényes utakon súlyos léptek,
mindennap a nyomodban járok,
hópelyhek a véremben égnek,
nevetve zivatarban állok.
Nem figyelsz hátra, mégis érzel,
szabadság csendje őriz téged,
alázat, ahová te nézel,
tőled ragyognak fel más rétek.
Zivatarban
By Andika
13 hozzászólás
Gyönyörű szavak. Igazán szép képeket használsz, de szerintem ezt már mondtam. Különösen tetszik a "hópelyhek a véremben égnek"…
Szívből gratulálok!
macs
Vajon ki ő? Nagyon érdekes, plasztikus képeket használsz, valóban. Szép!:))
Nagyon jól sikerült, tetszik. Én is úgy vagyok mint Colhicum… Vajon ki lehet az? 🙂
Szép , előttemszólók mindent elmondtak..Gratulálok!:)
Szia!
Nagyon szép vers, s engem is kiváncsivá tettél.
Maristi
Jaj, de kiváncsiak vagytok! :))))) Egy olyan ember, aki minden versemhez ír! 🙂
Hú, a világ legkíváncsibb embere vagyok. Ezzel sok álmatlan éjszakát fogsz okozni nekem. 🙂 Boldog lehet, akinek írtad.
🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂
🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂
🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂
🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂
Húha!
Örülhet nagyon az illető, e szépséges versnek!: Grat mégegyszer Andika!:)
Szia!
Csak egyetérteni tudok az előttem szólókkal, csodaszép képeket használsz, megtisztelve érezheti magát, akinek írtad.
Szeretettel: Rozália
Gyönyörű a versed, a második versszaka nagyon tetszett, annyira kifejező. Boldog vagyok, hogy olvashattam.
H.
Köszönöm mindenkinek a kedves hozzászólást!