Harmatcsepp, homokszem a kagylóban.
Fogva tartasz, akár egy drága kincset,
Hiszen az vagyok már régen számodra!
Édes börtön lettél ezer éve szívemnek,
Vakító gyöngyház fényemmel körbefonlak.
Csodálva tekintek rád a tenger mélyén,
Igazgyöngyként szorítasz kagylódban!
Csend és nyugalom vesz körül minket,
A tenger mélye ezer titkot tartogat még.
Magába fogadott minket is féltőn, óvón,
Ahogy a kagyló is magába szorítja cseppjét!
4 hozzászólás
huhhh!!!nem jutok szóhóz!!! Ez varázslatos!!!
Gyönyörű!
Remélem még sokáig leszel "fogoly" ebben a szép világban:)
Köszönöm, hogy olvastatok 🙂
Kedves Gyöngy, találó, hogy a kagyló fogja vagy, nagyon szép vers.
Delory