Ö kifeszítve a földön,
Mint Jézus a kereszten.
Ajkát fogával szorította
Vércsorgásig mélyült foga.
Bokáját kulcsra zárta,
Térde nem nyílt szét
Hárman feszít'ék hiába,
Alkohol bűzétől kábult,
Izma renyhült, elájult.
Tárgy lett, meleg préda,
Három őrült liheget
Egymásután rajta.
Örült gyönyörből
Kéj nedv ömlött.
Azóta a semmi folyosóit rója,
Haja csapzott, szemén opál,
Mintha nem is ő volna,
Ajkán sebhely, fogai hege,
Földre feszített örök keresztje.
1 hozzászólás
Nem biztos, hogy értem, de ez nem baj. Versed így is jó 🙂