Untam a banánt
untam apámat
kértem a lóvét
irány-surány
nagybetűs élet
pénz és szabadság
míg egyszer minden
elfogyott
itt állok pőrén
se pénz se posztó
kéne kis meló
legyen kaja…
Vágytam a többre
mint Ikarosz
kárral tanultam
hogy mi a rossz
Ádám és Éva
hű fiaként
vesztve az Édent
nyertem nyomort
mennék már vissza
szégyen és bánat
elveszítettem
Édesapámat!
9 hozzászólás
A vége különösen jó. Gratulálok: Colhicum
Igen!Alegnagyobbtékozlásra is…jöhet egy még nagyobb.
Köszönöm az olvasást és a hozzászólásokat! (üdv.: Á.E.)
(Ui.: a stílust illetően egyedi próbálkozás nálam, a klasszikus bibliai példázat első részének ilyetén feldolgozására, a címszereplő monológjaként, keverék szleng nyelven. Kísérlet volt, a kedvező fogadtatásnak örültem.)
Nekem tetszik, hogy újszerűen mertél hozzányúlni, és végre atékozló fiú bánatát, bűntudatát is megismerhettük. Jó, hogy nem "fejezed be" a történetet, vagyis nem úgy, ahogy az eredeti. Tetszett, na 🙂
sok jót,
ANna
Köszönöm az olvasást és a hozzászólást! Üdv.: Á.E.
Tetszett.
Ü.: A
Köszönöm! Üdv.: Á.E.
Kedves Emil!
Jópofa megfogalmazás, de be kell vallanom, nekem az előbbi (amit előbb olvastam Tőled), a komolyabb változat jobban tetszik:)
Üdv: Borostyán
Köszönöm az olvasást és a hozzászólást! Üdv.: Á.E.
(Igen, annak idején kísérletezgettem a történettel, hogyan lehetne versben visszaadni. Két változat született, sokáig porosodtak a füzetemben. Aztán… jött az internetezés, és közhírré tettem szerény műveimet…)