Október

Nézd, az este hogy eltűnt már,
arany selymet csorgat a napsugár,
és fönt az erdő a hegyen
megszínesült hirtelen:
dérrel kicsípték lombjukat,
felcicomázták a fák magukat
mert az éjjel csendben, lopakodva,
szüreti dalt dúdolgatva
megjött az Ősz…
s a rézszín alkonyokon
hosszú árnyék ballag az utakon –
a bálra készülődve
nyakkendőjét kötözgetve
sétál az Ősz.