Nyújtózom egyet, sétálni mennék.
Hirtelen sötét! Beborult az ég?
Kinézek a mikulás virág felett,
Látom: megjelent a fekete sereg!
Sötét szárnycsapkodás borítja az eget,
Kék sikolytól visszhangzik a terep.
Káááár, ká-ár, elmúlt a nyááár!
Harsog a sok fekete madár, egy-kettő fára száll.
Harkályként kopog, erős csőr az ágon,
Van esély a száraz, fákon, látom.
Akad a gyomorba egy kis csemege,
Kéreg alatt gubóba csemete,
Jóllaktak a frissek, kik hamarabb értek,
A többi csak károg, hova lett az étek?
Hideg tél közeleg, a hó, betakar mindent,
Fekete madárhad, ezt festi ott fent.
Jó meleg kabátot, csizmát, kesztyűt veszek,
Sűrű hóesésben sétálni szeretek,
Hajam, s szempillámon hópihe csücsül
Gondolatom szárnyal messze felhőtlenül.
3 hozzászólás
A varjak már megjöttek, de a hó sajnos még nincs sehol…
Imádom a sűrű hóesést és már nagyon várom! Versed most teljesen felcsigázott! Gratulálok élmény volt olvasni!:)
Kedves, hangulatos vers. Bizony kár, kár, amikor múlik a nyár.
De most mi a tél múltát várjuk.
Versedet a véletlen hozta elém.
Örültem, hogy olvashattam.
Szeretettel: Kata