Virágos mező

Beteljesült álmok, nincs okom panaszra,
Télborúm átfordult virágzó tavaszra.
Melyet majd az örök nyár követ,
Nem sárgít soha az ősz levelet

Virágok közt fekszem patak partján,
A szél is szonátát muzsikál hozzám,
S az ég kékje felettem örökké ragyog,
Simogat a zöld fű, mint angyalkarok.

Az egyik virág te vagy édes szerelmem,
A legszebben pompázó széles e vidéken
Patakból hajtasz ki, mint vizililiom,
Mely lángvirággá érett csókomon

S ti, tarka vadvirágok, drága barátaim,
Sokszínű szirmotok enyhíti kínjaim.
Ha gyengülök illatotok újra talpra ránt,
Ki vadvirágra lelt, nagy kincset talált.

Kedves családom, rózsaként virultok.
Szép virágok vagytok, bár néha belém szúrtok.
De nincs rózsa tövis nélkül, úgy egész az egész,
Nem döfödik ha értő mód nyúl hozzá a kéz.

S életem rétén szemem még virág után kutat
Mi majd díszíti egész voltomat
Hol rejtezel fekete tulipán?
Te maradsz majd csak a rét után.