A szellemi dolgozó viszontságairól

Én határozottan állítom,hogy kimondottan szellemi munkásnak születtem. Ezt az is bizonyítja, hogy már korai gyermekkoromban nem fért a nyakamba fizikai munka. Mondta is gyakran apám, amikor nem akartam fizikai munkát végezni:fiam, -„Laci megint a nyakadba ült”-. Aztán egy óvódai politikai felkészítőn hallottam, hogy egy kecskeszakállas bácsi, akit az óvó nénim a dolgozók nagy tanítójának nevezett már régen megírta hogy hamarosan eltűnik a fizikai munka. A kérdéseknél megtudtam nagy tanítómester nevét, akit valami Lenin elvtársnak neveztek, azonnal meg is vásároltam Lenin elvtárs összes műveit kutybőrös kiadásban. A következő napom éppen kukoricát mentünk apámmal kapálni. A kapák és más szerszámok helyett a szekér derekát Lenin elvtárs összes műveivel töltöttem meg. Alig bírták azt az iradatlan sok marhaságot az állatok, amit ez az elvtárs az illegalitásban összeírt. A kukorica tábla szélére érve az összes könyveket behordtam egy éppen ott létező hatalmas fa árnyékába és nyálazva az ujjaimat egymásután végigforgattam, hogy megtaláljam azt a passzust, ahol Lenin elvtárs a fizikai munka eltűnéséről írt. Már a 32-ik kötetnél tartottam, amikor apám hangja ébresztett fel leninista elmélkedéseimből.
-Te miért nem kapálod a kukoricát ? –kérdezte a kapitalista munkáltató ellentmondást nem tűrő hangján. Én, én… dadogtam, várom, hogy eltűnjön a fizikai munka, amit a népek nagy tanítója megjósolt. Akkor pedig nem lesz a lealacsonyító kukoricakapálás.
-Azt várhatod –mondta apám, de ha nem kapálsz kapsz olyan fizikait, hogy nem felejted el holtod napjáig.
Tudtam, hogy apámmal nem megy a leninista filozófia ezért taktikát változtattam és gondoltam , hátha Marx elvtárssal nagyobb hatást érek el? Hallottam hogy Marx a másik nagy tanító arról írt, hogy a munkások , ha nem voltak megelégedve a fizikai munkával tönkretették szerszámaikat, munkagépjeiket. Én is megragadtam a mellettem fekvő kapát és úgy vágtam a mellettem levő fának, hogy a nyele rögtön kettétörött. Apám tette magát, hogy nem látja, a szekérderekából elővett egy pótkapát a kezembe nyomta és 2-3 nyakleves kíséretében ott azonnal kiszámolt öt sor kukoricát, amit a déli harangszóig meg kellett kapáljak. Természetesen tiltakoztam apám önkényeskedése ellen és kijelentettem, hogy déltől japán sztrájkba kezdek . Ha az sem elég este vacsora után éhség sztrájkba kezdek a reggeliig. Apám egy darabig próbált véleményt egyeztető tárgyalást folytatni, de miután látta, hogy én nem engedek a 21-ből levette nadrágszíját és úgy ellátta az ülepemet, hogy az erőszaknak engedve beszüntettem, minden sztrájk kísérletet. Igaz apámat azonnal bepanaszoltam az ENSZ keretében működő Gyermekvédő Ligánál testifenyítés alkalmazása címén. Ott azt tanácsolták, hogy az átmeneti korszak végén megtartandó tárgyalásig pedagógai felkészültségem fejlesztése érdekében tanulmányozzam a szovjet pedagógusok munkáit. Már el is kezdtem Makarenkót. Amíg végigolvasom az egész unalmas pedagógiai irodalmat valóban nem lesz szükség fizikai munkára.
Talán a kukoricakapálás mégis érdekesebb lett volna.