Szeretsz és én is, szeretlek,
Nem is kell több nekem!
Az életem így a legszebb,
És ne változzon semmi sem!
Érzéseink oly szépek,
Gyönyörűek és mélyek!
Nem zavarja meg már
A bántó és sértő külvilág!
Tudjuk sokan féltékenyek,
Hisz ennyi év után szerethetlek!
Közösen építjük fel a falat,
Hogy mögé ne jussanak!
Védjük a szerelnünk
Mint egy ostromlott várat!
Hisz kettőnké, a szerelnünk,
Oda senki, be nem járhat!