Kiürült poggyászok,
kifosztott bőröndök,
elveszett csomagok
mindenfelé.
Hideg szél sodorja
az elhagyott ruhákat,
amiket viseltek
egykoron.
Még
hordható
lenne, a jó
meleg kabát
a hosszú,
kegyetlen tél után,
de magát melegen
nem tudja tartani,
hiába minden
bélés.
Eldobott életek
fekszenek az út mentén,
a híd alatt,
van, hogy a sínek mellett.
„Kérem, vigyázna rá,
amíg elmegyek?”
Aztán sose jön vissza.
5 hozzászólás
Ez is tetszett.
Azt hiszem ezentúl az összes írásod elolvasom:D. Nagyon tetszenek!
Ez egy nagyon hatásos, jól kihegyezett szöveg. Megemelem kala-pom-pom-pom.
Nagyon jók a verseid ,néha tiszták ,máskor meg tul elgondolkoztatóak ,de igazábol ez a szép bennük ,csak igy tovább.
Te, ez jó! 🙂 Örülök, hogy idesodort a véletlen.
Gratula!
Poppy