A gyáva hős lépkedett,
rég nem kétkedett,
biztos volt magában,
nem hitt már Istenben, Hazában.
Szemben bíztató mosoly,
talán halvány arca
újra harcba száll.
A mosoly szertefoszlik,
álomkép oszlik szét,
egy-két.
kintről Magabiztos lépésnek látszik,
ahogy hősünk egy gondolattal játszik.
gyáva hős
By Acélszív
2 hozzászólás
..hiszek még magamaban,
de belül már feladtam..
Nem emlékszem, ki írta az előbbi két sort, de egyből ez jutott eszembe a versedről.
Hanga
…talán mindenki egy gyáva hős valahol legbelül…
tetszett,üdv,eszkimo